Gerinctelen árulók, vagy kényszerpályára került idealisták?

„Tulajdonképpen is-is. Idealizmusukkal, a meg nem értettség frusztrációjába torkolló kiválasztottságtudatukkal nem csak kényszerpályára kerültek, hanem önmaguk hatása alá is. De most tulajdonképpen megírtam a cikk végét. Úgyhogy fejtsük ki az elejétől! A Heti Válasz valóban egy nagyon színvonalas, ugyanakkor érdekes, könnyen és jól olvasható lap volt nemcsak ellenzékben, de 2010 után is. Sokak számára jelentette a minőségi konzervativizmust és a minőségi újságírást; főleg azoknak, akiknek nem tetszett a Magyar Nemzet plebejusabb, populistább hangvétele, annak – különösen egyes újságíróinak – bizonyos ideológiai és/vagy retorikai megnyilvánulásai. Milyen vicces, hogy épp ugyanezek a legkifogásoltabb, legellentmondásosabb szerzők most már a legkevésbé sem zavaróak, miután a Magyar Hanghoz átejtőernyőzve már a kormányt szidják ugyanazzal az ideológiai háttérrel és retorikával. De megint előre szaladtam…

A G-Nap után, amikor Simicska Lajos einstandolta, és saját személyes bosszújának szolgálatába állította a HV-t, az MN-t és a Lánchíd Rádiót, valamint az azóta visszaszerzett HírTV-t, a munkatársak komoly dilemmában, döntési helyzetben találták magukat. Néhányan azonnal el tudtak helyezkedni valamelyik másik, a kormánnyal szimpatizáló médiumnál, de nem volt túl sok ezekből. A legtöbbek számára az egyik opció a felmondás és az ezzel járó egzisztenciális bizonytalanság volt, legfeljebb a remény, esetleg némi ígérettel megspékelve, hogy majd valamikor, valami lehetőség azért fog adódni. Például az akkor még felfejlesztés előtt álló és még »szélesgábori« szinten működő Echo TV-nél, vagy a korábbi formátuma helyett a Heti Válasz helyére belépni kívánó, megújított Figyelőnél.”