„Bizony, úgy tűnik, a moslékkoalíció tagjai egyenként és egységként is belefáradtak/belefásultak egymás gyepálásába és mire a hódmezővásárhelyi Action Man-t a tábornagyi székbe ültették, elfogyott a lendület. Ne legyünk igazságtalanok, az is lehet, hogy szeretnék megbuktatni Orbánt, de a hüllőkhöz hasonlóan vérkeringésük lelassul és másznának már be a kövek alá telelni - az előválasztás időzítésének és energiaigényének kockázatait nem mérték fel.
A nemzeti ünnepen két rendezvény határozta meg Budapest szombati napját. A Békemenet hozta a hömpölygő tömeget, a vidáman vonuló, a miniszterelnök beszéde alatt hatalmas lelkesedéssel ünneplő tízezrek (vagy inkább százezrek?) közösségi élményét. Ezzel szemben a Hősök tere kapujában felállított színpad előtt alig néhány ezer ember gyűlt össze, akiknek jó része már a vezérszónok beszéde alatt haza szállingózott (nem fogunk számháborús találgatásokba bocsátkozni, de ez esetben nem kérdés, hogy a szivárványkoalíció rendezvényének létszáma töredéke volt a Békemenetének).
Egy kicsit az volt az érzésünk, hogy az ellenzéki pártok az előválasztás győztesére nem csak jelöltséget, hanem feladatot is róttak: oldja meg a tömegek mobilizálását, ha már valóban az ő neve lesz a közös zászlón. Ha ez így történt, Márki-Zay nem szégyenkezhet, hódmezővásárhelyi léptékben nagyon tisztességes kis dzsemborit rittyentett, ami méltó lehet akár a vasarhelyihirek.hu címlapjára is. Többre azonban nem.”
Fotó: Ficsor Márton