Lelki terrorban éltünk, ez nem kérdés

„Hogyan képes a tervezetlen életet megszokni az, akinek három évtizeden át az ébredéstől a lefekvésig az év 365 napjának minden pillanata szigorú beosztás szerint zajlott?

Ugyan megtanultam, hogy az edzések, versenyek szabják az életem ritmusát, ehhez kell igazodnom, de alapesetben nem biztos, hogy annyira pontos, precíz, rendszerető ember vagyok, akinek elengedhetetlenül tudnia kell, a következő pillanatban mi fog történni vele. Ezért mostanság nem érzem hiányát, hogy este a reggeli kelés, edzés tudatával feküdjek le, és nem is ébredek azzal a gondolattal, hogy fú, de rossz az, hogy csak úgy vagyok. Egyelőre nincs is időm szétesni, mert minden napra akad valami. Hol egy interjú, hol egy élménybeszámoló, ilyesmi.

Hogyan gondol a vízre?

Imádom. A vízben otthon vagyok, és az uszodában a mai napig jól érzem magam.

Ez az imádat mostantól miben testesül meg? A zuhanyzásban, netán ha elmegy nyaralni, békésen felfekszik a víz felszínére és lebegve meditál, vagy rendszeresen lejár majd úszni?

Gyakorlatilag az első kettő. Az uszodától próbálok távolabb lépni, hogy könnyebb legyen az elválás, teljesen el kell engednem. De már érzem, idővel biztosan lejárok majd úszni.”