Még leírni is fájdalom! Nemcsak a vadászok ölik az állatokat, hanem maguktól is meghalnak.
„Nem kicsit lettek dühösek a Telex iparosai, mert hiába írták meg a népről a népnek, hogy nem érdekel senkit a vadászati és természeti világkiállítás, a hülye nép tömegével tódult oda. Pedig ők tényleg mindent megtettek, hogy ne legyen így. Terjesztettek mindenféle hazugságot a rendezvényről, ócsárolták, gúnyolódtak rajta, de a sok értetlen ember csak egyre kíváncsibb lett ettől. Az volt a kegyelemdöfés számukra, hogy nagyon tetszett a látogatóknak, amit láttak és hallottak. Végül egy piti bosszúra futotta csak tőlük: kedden egész nap a nyitólapon tartották azt a cikket, ami szerint a Totem elnevezésű agancsszoborban egy »olvasójuk« talált néhány lefűrészelt agancsot is, ami számukra azt bizonyítja, hogy nemcsak hullajtott agancsokból állt a szobor, hanem bizony lőtt vadak trófeái is kerültek közéjük.
Ha Janecskó Katának, a Telex veterán háborús hősének nem jutott eszébe, ahogy egyetlen szerkesztőjüknek sem, akkor tudják meg tőlünk a szörnyű valóságot, hogy a természetben előfordulnak elhullott állatok is.
Jaj, még leírni is fájdalom! Nemcsak a vadászok öldösik őket, hanem maguktól is meghalnak szegények. És továbbhaladva ezen a vonalon eljutunk odáig a természetismeret-óránk témavezetésében, hogy az elhullott állatok között vannak gím- és dámszarvasok is. Igen, még ők is elpusztulnak időnként. Nos, közeledünk a végkifejlethez, amelynek során megtudhatja Janecskó Kata NER-ellenes partizánhős és minden Telexnél dolgozó bajtársa, hogy a gím- és dámszarvasok között nem kivétel a bika sem az elhullás ősi szokása alól. Vannak egészen merész biológusok, akik egyenesen azt feltételezik, hogy a gím- és dámbikák mindig is elpusztultak maguktól, ha előtte nem ölte meg őket egy másik állat vagy az ember.”
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
Egyetlen szó sem jelent meg az elmúlt napok szakmai médiatörvény-bírálatairól az oly független és objektív Telexen – hívta fel a figyelmet a Média1, hangsúlyozva, hogy a tervezet tartalmának több részét kritizálta egy független médiajogász, habilitált egyetemi docens, továbbá a MÚOSZ elnöke is.
Nem a pártok, hanem a nyilvánosság kapuőrei döntik el, mit lát a választó? A Hírkereső-ügy túlmutat önmagán: rávilágít arra, hogyan válhat a média a politikai küzdelmek egyik legfontosabb, mégis legkevésbé látható szereplőjévé.
Az, hogy a Telex következetesen nem akarta leírni portálunk nevét, azzal függhet össze, hogy – a többi kormánypárti portállal egyetemben – már korábban sem számolt be Magyar Péter azon szándékáról, hogy államosítaná lapunkat és meghatározná, mi jelenhet meg nálunk.
Sajtóértesülések szerint a Nemzeti Nyomozó Irodát is átalakítanák.
Magyar Péter még az ellenzékiséggel legkevésbé vádolható Magyar Hangnál is viszonylag gyorsan lekerült a címlapról.
Az ellenzék szerint az Országgyűlés munkája a közösségi médiára hangszerelt politikai színházzá vált.
A megnövekedett fogyasztás miatt Ráckevén, Szigetbecsén és Dömsödön nyomáscsökkenés, sőt átmeneti vízhiány is kialakulhat.
