Az előválasztások bajai

„Fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Amikor a küzdelem folyik, az elemzés elnémul. A harc közepette nem a nyugodt hang hallatszik messzire, hanem a harci kürtök zaja, a harsonák hangja visszhangzik. Lágyabb ének a békéhez illik, nem a háborúhoz.

A politikai elemzés a béke műfaja. Mégis igényt támasztanak rá a fegyverropogásban. De jaj az olyan szakmának, amelyet csöndes hétköznapokra találtak ki, mégis a hangzavarban akarja megmutatni magát. Abban az órában, melyben a csábításnak enged, táborba áll és állást foglal, dobot perget és íjat feszít, tüzel és lelkesít, elveszti hitelességét, ha volt is neki valaha.

Szégyen arra a politikai elemzésre, amely elfogult és részrehajló, de arra is, amely vak, mint a jog, és nem lát át a szitán, nem veszi észre a fától az erdőt, nem érti a társadalmat, mert valójában vizsgálata tárgyát sem érti. Sem túl közel, sem túl távol nem szabad lenni a tárgyhoz képest. De sem békében, sem harcban nem mondható, hogy a magyar politikaelemzés kellő, és éppen a kellő távolságra lenne a politika művelésétől. Sajnos.

Valósággal befogadhatatlan az a mennyiségű szakmai és etikai norma- és határsértés, amely a politika boszorkánykonyhája körül ácsingózók köréből az utóbbi hetekben a közvéleményre zúdult. Filléres közvélemény-kutatások, amelyek a megrendelők érdekei szerint folynak; adatok, amelyek nem léteznek, vagy nem akként léteznek; kijelentések, amelyek nem kiteljesítik, hanem elfedik a valóságot; megnyilvánulások, amelyek pillanatnyi dicsőséget, és egyben hosszú távú szakmai kárhozatot hoznak gazdáiknak, növelik, és nem csökkentik a bajt, szédítik, és nem tájékoztatják a közvéleményt; elemzők, akik félrebeszélnek, mert vagy semmit sem tudnak, vagy hazudnak. Nem is igen értjük, hogy ezt hogy merik.”

Nyitókép: Előválasztás Facebook-oldala