„Szívügyünk a család” – Jó, de mihez kezdünk vele?

„»A család mindenkinek mást jelent, de egyvalami közös: a legfontosabb dolog az életünkben. Nekünk szívügyünk a család!« – jön szembe a közösségi oldalon a 2021-es RMDSZ kongresszus mottóként hangoztatott üzenete. Egy röpke pillanatra meghökkenek, itt valami nem stimmel… Olvasom a helyszínen lévő kollégáim tudósításait. A közösségi oldalon, a tucatnyi RMDSZ-hez köthető felületen megosztott tartalmakat inkább igyekszem elkerülni: ott többnyire csak szentimentális reklámvideók, szlogenek jönnek szembe.

Ezzel szemben az RMDSZ oldalán is közzétett Cselekvési tervben van egy-két gondolat, néhány konkrétum, amit egy alapos tanulmányozás során talán ki lehetne mazsolázni a szövegből, mert így félő, hogy teljesen elvész az arányaiban sok szlogenízű mondat között. Jó lenne, ha valaki ezt felvállalná a Szövetség részéről, mert Kelemen Hunor beszédében nem tette meg (gondolom, már csak az időkorlátok miatt sem). De legalább azt a magyarországi propagandából átemelt mondatot sem hangsúlyozta – ami szerepel a Cselekvési tervben –, miszerint: »Elkötelezettek vagyunk Európa biztonságának megerősítése, a tömeges bevándorlás megállítása, a keresztény értékrend védelme mellett.« A ditrói incidens után, amely egy pillanatra nemzetközi szinten is árnyékot vetett a teljes romániai magyar közösségre, nehéz lenne ennek a mondatnak a feltétlen szükségességét megindokolni. Főleg egy olyan sokszínű térségben, ahol a szövetségi elnök üzenetének inkább akkor van relevanciája, amikor azt mondja: »Külön-külön lehetünk konzervatívak vagy liberálisak, kereszténydemokraták vagy szocialisták, baloldaliak vagy jobboldaliak, esetleg centristák, de együtt erdélyi magyar transzilvanisták vagyunk.«

Az elnöki beszédben viszont fontos szerepet kapott a pragmatikus transzilvanizmus, ami még 2019-ben bukkant elő, mint a Szövetség alapértékrendje. Kelemen Hunor vissza is utalt az akkori kongresszusra, egyféle folyamatosságot, következetességet tételezve. Viszont, ha a most elfogadott Cselekvési tervet összevetjük a 2019-es Vitaindító Erdély jövőjéről c. dokumentummal, akkor nem biztos, hogy egyből beugrik a következetesség.

Hiszen egyrészt azóta is mintha elmaradt volna ez a vita (vagy legalábbis kimaradt belőle a romániai magyar nyilvánosság), nem abból táplálkoznak a mostani célkitűzések (több helyen inkább a magyarországi kormány »családcentrikus« retorikája ismerhető fel benne), másrészt a most elfogadott dokumentum nem igazán épít az ott megjelenő perspektívakereső attitűdre sem.”