Tovább a szivárványos úton

„Hiszen nincs is nagyobb problémája az Európai Uniónak, mint az, hogy elismerik-e az egyik tagállamban megkötött homoszexuális házasságot akkor, ha egy másikba átköltözik az azonos nemű pár, ugye?

Persze, azért szó esett a strasbourgi plenáris ülésen a koronavírus-járványról és az afganisztáni válságról is, de természetesen nem hiányozhatott a repertoárból a szivárványos forradalom.

Az EP-ben ugyanis elfogadtak egy – jogi kötőerővel egyébként nem bíró – határozatot arról, hogy az azonos nemű párok házasságát, bejegyzett élettársi kapcsolatát, sőt, az általuk örökbe fogadott gyermekek esetében szülői státusukat is el kell fogadni minden uniós tagállamban. Jóllehet a szabad mozgás és letelepedés jogára hivatkozik a dokumentum, valójában arról van szó, hogy ilyen módon akarják ráerőszakolni az LMBT-ideológiának ellenálló országokra más tagállamok családdefinícióit.

A kérdéshez való hozzáállás régiónként, tagállamonként eltérő: megfigyelhető egy földrajzi választóvonal, a posztkommunista országokban ugyanis jóval később jelent meg az LMBT-lobbi és a genderideológia, valamint a szexuális forradalom, mint Nyugaton. Megoldást azonban az biztosan nem jelent, ha jogi eszközökkel próbálják rákényszerítik a tagállamokra az LMBT-jogok kiterjesztését. Ez ugyanis egyrészről demokratikus deficithez vezethet, mivel tagállami hatásköröket érint, másrészről pedig mindez a teljes figyelmen kívül hagyása lenne az EU Alapjogi chartája preambulumában foglalt megállapításnak, miszerint az EU »tiszteletben tartja az európai népek kultúrájának és hagyományainak sokféleségét és a tagállamok nemzeti identitását«.”

Fotó: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt