Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Képzeljük el egy pillanatra, hogyan történhet a tényfeltárás. Például így?
„Képzeljük el egy pillanatra, hogyan történhet a tényfeltárás? Például így?
EP-bizottság: Homofóbok a magyarok?
Magyarok: Nem vagyunk azok.
EP-bizottság: Anna?
Donáth Anna: De, a magyarok homofóbok. Megmondta a szivárványtársaság is.
EP-bizottság: Jó, akkor rögzítsük: a magyarok homofóbok. És antiszemiták-e?
Magyarok: Nem vagyunk antiszemiták.
EP-bizottság: Hm. Anna?
Donáth Anna: A magyarok antiszemiták. Megírta a The New York Times is.
EP-bizottság: Rendben, akkor rögzítsük: a magyarok antiszemiták. Hát a sajtószabadsággal hogy állunk?
Magyarok: Mi jól, köszönjük szépen, Magyarországon mindenki azt ír, amit akar, azt olvas, amit akar. Mondjuk, az újságírók néha kicsit felkészültebbek lehetnének.
EP-bizottság: Anna, te vagy itthon…
Donáth Anna: Borzalmas állapotban van a sajtószabadság. A mi érkezésünkről is csak tizenhúsz portál tudott beszámolni címlapon, Demszkyt külön meg kellett kérni, hogy nyomtassa ki az internetet, és juttassa el vidékre, mer’ ott csak a köztévét nézik, se okoseszköz, se számítógép, csak a propaganda.
EP-bizottság: Jelentésbe beírni: Magyarországon nincs sajtószabadság. Ezt a részét szivárogtassuk ki a tizenhúsz ellenzéki médiumnak, hogy a sokmilliós olvasótáboruk is elborzadjon, Magyarországon mennyire nincs sajtószabadság. Mi van még? Ja, rasszisták-e a magyarok?
Magyarok: Ha védjük a családunkat és a mindennapok biztonságát, az rasszizmus?
EP-bizottság: Igen.
Magyarok: Na, elmentek ti a büdös francba. És Annát se felejtsétek itt!”
Nyitókép: Rákay Philip Facebook-oldala