Azért remélem, Klára nyer és egyszer eljutunk oda, hogy senkinek eszébe nem jut genetikai hulladéknak nevezni engem.
„Nem megyek haza lakcímkártyát csináltatni és szavazni. Még taxival kiérnék a reptérre, de inkább levittem a szemetet. Materiali non riciclabili...
Azért remélem, Klára nyer, mert ő az egyetlen remény, hogy egyszer, nemsokára eljutunk oda, hogy senkinek eszébe nem jut genetikai hulladéknak nevezni pl. engem. Megértem, hogy kényszerűségből be kellett állni olyan politikusok mögé mint Tóth Péter vagy Nemes Balázs, questi politici non riciclabili. Nem a DK felelőssége ez a szégyen, hanem a Jobbiké és a Momentumé.
Számomra azonban ez vállalhatatlan kompromisszum. Míg tegnap azt gondoltam, ott leszek, színházjegyet vettem ma estére, most nem tudok elindulni. (Ha valakinek kell ma estére a Pestibe a jegy, szóljon.) Nem visz el a lábam, ahogy nem tudtam Novák Katalintól sem bocsánatot kérni azért, mert aljas nácinak neveztem. Nem mozdult a szám. Szerencsére nem vagyok politikus, mert akkor nem lenne választásom. De most van.
Ha én most itt is maradok, 810 kilométerre légvonalban Budáról, ti mindenképp menjetek el szavazni. Dobrev Klárára. Mert ő az egyetlen remény.”
Nyitókép: Homonnay Gergely Facebook-oldala
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Fogyatkozó harci kedv, vagy más állhat a háttérben?
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Megindult a mocorgás a pozíciókért.
Égető kérdések.
„Az, amit Jókai a levert szabadságharc után költői géniuszával cselekedett, az egy második honfoglalás volt” – így búcsúzott az ország Jókai Mórtól.
