A címszereplő egy tradicionálisan nevelt férfi. Interjú.
„Mekkorát változott a fejében a film harminc év alatt? Ugyanazt gondolja fontosnak a regényből néhány évtizeddel ezelőtt és most?
Ami a lényeget illet, igen, ugyanazt. Persze mások lettek az arányok, hangsúlyok. Bizonyos dolgok előtérbe kerültek, mások meg kicsit hátrébb.
Például?
Ez a film, sokkal inkább szól a specifikus férfi létről, és azon keresztül az általános emberiről. Harminc éve épp fordítva hangsúlyoztam én is, hűségesen ehhez a nyolcvan éve született, száz éve játszódó regényhez. Továbbra is mindannyiunkról szól, de ebben a filmben végül az is fontos lett, hogy a címszereplő egy tradicionálisan nevelt férfi. Éppen ma írjuk át olyan módon a társadalmi együttélés szabályait, hogy – az elmúlt több ezer évben először – a férfi-lét is épp úgy egy specifikus, különös állapotként fogalmazható meg, ahogy a nőit ábrázolták az – általában férfi – szerzők. Itt egy női alkotó nézi jóindulatú kíváncsisággal ezt az egzotikus valamit, a férfi létet.
Van, akit irritál, hogy nő létére egy férfit akar megfejteni?
Biztosan. Van, akit irritál, akad, aki félreérti. Talán kicsit korán is jött ez a film. A klasszikus forma is félreérthető lehet azoknak, akik nem ismerik a munkáimat. Akik nem látják vagy nem értik a szándékot, valami bambaságnak tűnhet. Pedig ez Störr kapitány világa, az ő rendszere. Egy egyszerű, de megbízható szerszámkészlet az élethez, ami szuperül működik a tengeren, egy teherhajón. De kétségbeejtően nem működik a szárazföldön, abban a komplex helyzetben, amit egy másik emberi lény jelent. Szemben a regény csapongó áradásával azért osztottam hét fejezetre a történetet, hogy egy kis hangsúlyt kapjanak azok az új és új próbálkozások, ahogy ez a tengerész megpróbálja a magával hozott szerszámkészletét használni. (...)
A magyar filmgyártás jelenlegi helyzetében, ami szintén erősen polarizálódni látszik, maga, aki egyértelműen foglalt állást a Freeszfe mellett, mire számít? Befolyásolja a kiállása azt, hogy mikor készíthet újabb filmet?
Biztos befolyásolja, de ezzel én nem tudok foglalkozni. Ez nem az én gondom. Az ilyen típusú esélyméregetés falja az energiákat. Azok másra kellenek.”
Fotó: MTI/EPA/Ian Langsdon
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
