Elszabadultak a villamosenergia-árak az európai tőzsdéken

„Végleg megdőlni látszik az a korábban megingathatatlannak hitt vélemény, ami a megújuló alapú termelő kapacitások növekedésétől a villamosenergia-árak szisztematikus csökkenését várta. Az európai kutatók és szakpolitikusok körében uralkodóvá váló gondolat arra az alapvetésre épült, hogy az időjárásfüggő technológiák – elsősorban a nap- és szélerőművek – működtetésének rövidtávon nincsenek költségei (hiszen nincs szükség üzemanyagra és kiszolgáló személyzetre), így a termelők közötti versenyben a kapacitások üzemeltetői addig fogják csökkenteni eladási ajánlataikat, míg végül az energiapiaci árak nulla közeli szintre süllyednek, és a fogyasztók közel ingyen juthatnak tiszta energiához.

A tervezőasztalon működő energiapiaci utópia az első pofonokat körülbelül öt éve kapta a valóságtól. Akkor úgy tűnt, hogy a támogatásokkal megépülő időjárásfüggő megújuló erőművek arányának növekedése valóban csökkenti a piaci átlagárakat, azonban ezzel párhuzamosan megjelennek olyan időszakok, amikor a kiszámíthatatlan kapacitások szükségtelenül sok vagy túl kevés energiát termelnek, ami az ártüskék gyakoriságának és méretének növekedését eredményezi. A helyzetet súlyosbította, hogy több európai ország megkezdte azoknak a hagyományos erőműveknek a kivezetését, amelyek a szűkös időszakokban képesek lettek volna kiegyenlíteni a rendszert. Bár az intő jelek hatására számos szakértő felvetette, hogy a kockázatok növekedése miatt érdemes lenne megfontoltabban haladni az európai villamosenergia-hálózat dekarbonizálásával, a szakpolitikusok inkább tovább fokozták a hagyományos erőművek kivezetésének és a megújuló kapacitások növelésének sebességét. A döntéshozók jelentős része a rendszerszintű problémák megoldását a tagállami energiapiacok összekapcsolásától (és így az időjárásfüggők nagyobb földrajzi diverzifikációjától), valamint a fogyasztói reakcióktól (azaz az energiaigény szerkezetének átalakulásától) várták. A napokban zajló események azonban minden korábbinál egyértelműbben mutatják, hogy a kihívásokat nem lehet a szőnyeg alá söpörni, mert a radikális átalakulás gazdasági és társadalmi következményei túlnőnek az energiapolitika hatáskörén.”