Csak a fasizmus felől mosódhat egybe a bal- és a jobboldal.
„Mindennek csak egy apró, ám mégiscsak fontos vetülete, hogy a filozófus, aki a bal- és a jobboldal különbségeit boncolgatja, valamint újranyomatékosítja azt az állítást, miszerint csak a fasizmus felől mosódhat egybe a bal- és a jobboldal, azt fontolgatja: a gondolkodásnak az eldöntetlenségen túli területeken mozogva állást kell foglalnia az el nem simítható ellentéteket illetően.
De vissza a kommunizmushoz, azaz vegyük fel újra a fonalat. Érdemes itt a nagy vitatársra hallgatni, aki végtelenség-filozófiája nevében perlekedett a konstitutív értelemben vett végességgondolat (»a végesség analitikája«) fontos dimenzióit megőrző Nancyval. Alain Badiou ugyanakkor kitörő örömmel és felmagasztalóan egyenesen az utolsó kommunista filozófusként emlegette azt a Nancyt, aki 1991-ben, vagyis a kapitalizmus diadalmenetének, és a kommunizmustól való intenzív viszolygás környezetében kijelentette, hogy a kommunizmus gondolata még csak érlelődik.
Tette volt ezt az a gondolkodó, aki az utóbbi időben a »kommunista hipotézis« gondolatát mélyítette el különféle könyveiben, és akit a kommunizmust pártoló filozófia kútfejének tekintenek.
A kommunizmus nem a történelem utolsó stációja, nem az osztályküzdelmek bevégződése, hanem mindenekelőtt gondolkodási feladat.
És mindez azért is figyelmet érdemel, mert mintegy tív évvel ezelőtt gondolkodók egész sora látott neki a kommunizmus filozófiai újraértelmezésének, amiből jelentékeny kötetek születtek. Hogy a felizzó érdeklődést jócskán megelőző, az ár ellen úszó Nancy jelen volt a Badiou által társszerkesztett könyvben ̶ ezek után nem szabad, hogy meglepetést keltsen. Ám folytathatom is a sort: Frédéric Neyrat írt egy szép monográfiát Nancyról, szemléletes címmel, és eltalálva a lényeget: Nancy egzisztenciális kommunizmusa.Úgy vélekedett, hogy Nancynál az ontológiai reflexivitáshoz képest felülkerekedett az egzisztencia elemzése, amelyet »radikalizált egzisztencialitásnak« nevez. Az egzisztenciát és a lényegiséget szétfeszítő, valamint a szubjektivitást a vele szemben ellenséges környezetbe helyező, és ebből lényeges mozzanatokat feltáró Sartre-ral és másokkal vitázva egy olyan nem-egzisztencialista egzisztenciaelemzés kibontásán fáradozott, amely a szabadságot nem teszi az okozatiság rabjává ̶ ezt immáron én fűzöm hozzá.”
Fotó: PHILIPPE DESMAZES / AFP
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
A hozzászólók szerint Roger Köppel tevékenysége kiemelkedő, mivel már Svájcban is meggondolja az ember, hogy mit beszél a nyilvánosság előtt.
Izzad, mint… De válasz az nincs. És mielőtt a tiszás trollok bepörögnek: Nem. Nem AI.
Donald éles volt és ütöttek a kiszólásai.
A brüsszeli gazdaságpolitika adóemelést, a beszedett pénzek Ukrajnába küldését jelenti. Ezt javasolja Bajnai Gordon.
A nemzetközi jogi részét hagyjuk, már 1999-ben, de még inkább 2003-ban átlépték a Rubicont, de van itt geopolitikai robbanótöltet is.
Orbánnak és Szijjártónak most egy újabb kellemetlen helyzettel kell szembenéznie.
Az Európai Bizottság elnöke bízik a legjobbakban.
A bizonyítás veszélyeztetése és az ismételt bűnelkövetés lehetősége miatt döntöttek a hosszabbítás mellett.
