Csúnyán le tetszett bukni, sajnos

„Fárad a szövegíró, az bizonyos. A szemlőhegyi boltban a banán előtt szomorúan toporgó kisnyugdíjas néni sztorija eggyel jobb volt, hisz a banán tényszerűen pénzbe kerül – a digitális oktatáshoz szükséges internethasználat ellenben ingyenes volt. Kormányhatározat is van róla, tényleg bonyolult lenne tagadni; de ráadásul a mobilszolgáltatók külön díjmentes ajánlatai is ott virítanak máig a vonatkozó oldalakon. Érezhette is a stáb, hogy itt most ezt egy kicsit túltolták, a szomorú történetet ugyanis egy adott időpillanatban suttyomban lecserélték, méghozzá a következő javított verzióra: »Balassagyarmaton fiatalokkal beszélgettem arról, hogy a járvány után milyen nehezen találnak munkát pályakezdőként, és inkább már külföldre mennének dolgozni. Csak hogy legyen mit. Nem tudok indulatok nélkül beszélni, mikor ilyen történetek tucatjait hallom.«

Valószínűleg abból indultak ki, hogy a DK rajongói klubjához nem jutott el a hír az épp történelmi csúcsot döntő foglalkoztatottságról: még a zömmel képzetlen 15–24 évesek munkanélküliségi rátája sem haladja meg a 14,7 százalékot Covid idején, míg 2009-ben (a 2002-től indult erős emelkedést követően) lazán elérte a 26,5 százalékot. Mégse ez volt a legnagyobb probléma a balassagyarmati sirámok kettes számú verziójával, hanem hogy szemfüles kommentelők a szerkesztési előzményekre utalva érdeklődni kezdtek, egyáltalán mi indokolta az eredeti történet átírását. Lehetséges, hogy kitaláció volt az egész? De akkor vajon mi a garancia arra, hogy a második történet színigaz? Vagy várható egy harmadik próbálkozás is? Esetleg segítsünk közösségileg összedobni egy hihetőbb mesét?”

Fotó: Dobrev Klára, Facebook