Az Élet értelme

„Az Élet értelme

Augusztus végén Szombathelyen játszottunk a KFT zenekarral. Szabadtéri koncert volt a főtéren, kb. 3 ezer ember nézte, nagy siker volt, jöttek utána sokan hozzánk szelfizni, és autogramot kérni. Mi természetesen rendelkezésre álltunk, ők mindenféléket kérdezgettek, hogy mikor játszunk legközelebb, meg tőlem olyanokat is, hogy hol hagytam a Margitot, vagy hogy mit csinál a Boborján. Ezeket csak a hangulat érzékeltetésére írom. Nos ebben a helyzetben a sok jópofáskodó, vagy rajongói kérdés közepette, egy vékony szemüveges lány, olyan egyetemistának látszó, megkérdezte tőlem, hogy »mi az Élet értelme?« Először azt hittem, hogy poénkodik, mondtam neki hogy ugye csak viccel ezzel a kérdéssel. De ő azt mondta, hogy komolyan kérdezte, szeretné tőlem megtudni, hogy szerintem mi az Élet értelme. Erre én is komolyan vettem a kérdést, átzökkentem abból a ricsajos világból, egy csendesebb, elgondolkozóbb állapotba, és megpróbáltam összerakni, hogy mit is gondolok erről. Végül azt válaszoltam neki, hogy az Élet értelme a nemesedés.

Megszületünk a hozott képességeinkkel, és a karmikus nehézségeinkkel együtt, egész életünkben ezeken dolgozunk, csiszolódunk, nemesedünk, okosodunk, és végül, életünk végére egy magasabb tudatszintre, kifinomultabb állapotba jutunk, és a következő életünkben már egy magasabb szinten, magasabb létformában folytatjuk utunkat. Az életeink során a folyamatos nemesedés, bölcsülés útján, eljuthatunk a Tökéletes Megvilágosodás állapotába, amelyben tudatunk tökéletesen felszabadul minden korlát alól, és visszanyeri minden eredendő képességét. A lány erre hümmögött, azt mondta, hogy »aha«. Talán el is gondolkodott kicsit, aztán ment minden tovább, autogram osztás, fényképezkedés. Majd miután a rajongók szétoszlottak, mi is elindultunk hazafelé. Én külön autóval jöttem mentem, én vezettem, így egyedül volt időm elmélkedni a hazaúton. Újra felidéztem ezt a beszélgetést, hogy vajon még most utólag is ugyanazt válaszolnám-e erre a kérdésre, (hogy mi az Élet értelme?), mint amit annak a lánynak válaszoltam egy órával ezelőtt. Jól átgondoltam a dolgot, és megállapítottam, hogy bár teljesen elfogadható a válaszom, de lehetne jobb választ is találni emellé, vagy helyette.

Nem minthogyha nem lenne igaz amit mondtam, de mégis valahogy jobban meg lehetne ugyanezt fogni. Mintha lenne egy egyszerűbb, alapvetőbb válasz is. Mert ez a »nemesedés« mint folyamat, voltaképpen soha nem éri el a célját. Hiszen a cél a jövőbe van kicsúsztatva azáltal, hogy újra és újra egy magasabb állapotra vágyunk, a mostani állapotunkat, helyzetünket csak átmenetinek tekintjük. Majd valamikor...majd meglesz...ám, ha az életemnek van értelme, még akkor is ha csak a végére teljesedik ki, akkor már most is kell értelmének lennie, hiszen ez az út, amin épp most járok, ez vezet el a majdani kiteljesedéshez. És akkor beugrott! Hiszen oly egyszerű... Az Élet értelme... az Értelem. Maga az Értelem!

Az Értelem mindenben, mindenkor ott van! A Világ minden apró, vagy nagy jelensége értelemről, intelligenciáról, logikáról árulkodik. Oka van, és okozata. Logikus, intelligens, okkal bíró történések között élünk, bármire ránézünk törvényeket, logikus, értelmes összefüggéseket látunk. Egy levélke erezete tökéletesre van megszerkesztve, mindenhová eljuttatja a nedveket, szép is, és logikus, és ez közben az összes többi levélkére is igaz, mindegyik erezete másmilyen, de mindegyik tökéletes. Értelmet, intelligenciát sugároz működésében, szépségében, és egyediségében.”