„Midőn ezt írom, épp az a hír járja, hogy ma mégsem lesz eredmény. Nem csodálkozom persze, hiszen az egész bohózat szervezése olyan volt, amilyen a szövetségbe forrt szedett-vedett baloldali párthalmaz maga. Egyszerre szánalmas és nevetséges.
Olvasóimat tisztelem, ezért próbálom mégis annyira komolyan venni ezt a vircsaftot, amit odaát előválasztásnak hazudnak, hogy tudjak adni némi támpontot az eligazodáshoz a paktumok és alkuk során előre levajazott végkifejlet hamisságai között. Kezdődött mindjárt azzal, hogy összeomlott a rendszer, és el sem tudott kezdődni a meghirdetett időben a szavazás.
Felkészületlen bénázás vagy előre megfontolt főpróbája a választási rendszer későbbi meghekkelésének? Ez a kérdés osztotta meg a külső szemlélőket, és sokan hajlanak arra is, hogy egyszerre mindkettő. Mindenesetre dermesztő, hogy teljesen életszerű egy szabotázs kipróbálása is attól a bagázstól, amelyik naponta vet fel új ötleteket arról, hogyan lehet jogállamon kívüli eszközökkel visszaállítani a szerintük leépített jogállamot.
De ne feledjük azt a meglehetősen összetört BMW 7 típusú személyautót sem, amellyel a Jobbik kétes előéletű ózdi szervezője szenvedett balesetet. A luxuslimuzinból egy rakás szavazólap és több tízmillió forint szóródott az M3-as autópálya sokat látott úttestjére.
A Gyurcsány-féle tömegpszichózisra kevésbé fogékony szavazópolgárok azóta is azon gondolkodnak, vajon mit jelent a tízmilliók és a szavazólapok ilyen egyértelmű találkozása az előválasztás sikerén fáradozó politikus társaságában. Aztán azon is csak kapkodtuk a fejünket, hogy volt, aki a sajtóból tudta meg a voksolás előtt, hogy ő visszalépett. Volt olyan is, mint Tóth Csaba Zuglóban, aki nagyon is tudja, sőt leginkább csak ő tudja, miért, de önszántából lépett vissza.
Nem állunk tehát messze az igazságtól, ha azt mondjuk, az egész jelölési és előválasztási folyamatot belengte a csalás, a hazudozás, a vádaskodás, a zsarolás és a nyilvánvaló korrupció árnyéka.”
Borítókép: MTI/Balogh Zoltán