A parizer tesztje

„Szerencsére a magyar választók nem fogékonyak a szélsőséges, félelemkeltő, neonáci üzenetekre, az üres, demagóg, minden valós teljesítményt nélkülöző melldöngetésre. Tornyokba halmozott parizer és paprikás krumpli, a fórumlátogató érzelgős ölelgetése (amelynek megjátszott voltát azért egy utólagos fintor csak elárulta), az Országgyűlés szellemének meggyalázása, a melósok – a Jakab számára állítólag legkedvesebb szavazói csoport – arrogáns és pökhendi letorkolása, a testőrök ráuszítása egyes járókelőkre: ez mind olyasmi, amire nem vevők a magyarok. Így Jakab Péter nagy valószínűséggel csak a megalázó negyedik helyre szorult a szivárványkoalíció szánalmas szappanoperáján (miniszterelnök-castingján), pedig még garantálta, hogy majd ő váltja le Orbán Viktort.

Megmosolyogtató Jakab elbizakodottsága. Egyes szélsőséges jogászok (Vörös Imre, Fleck Zoltán, és társaik) arról álmodoznak, hogy a választási győzelme esetén a baloldal feles többséggel is szabadon alkotmányozhat majd, és a Jobbik elnököcskéje elhitte, hogy tényleg eljött az anarchisták Kánaánja. Hogy a választók többsége zsigerből gyűlöli a kormányt, és hajlandó felülni minden provokátor-percembernek, aki valami vaskos dolgot – erőszakot, pusztítást, bosszút – ígér. Láthatóan beleélte magát, hogy a magyarok csillogó szemmel fogják hallgatni, hogy ő, Jakab Péter öblös hangon zengi el a tükör előtt hosszan begyakorolt sorait, amelyekben kéjelegve képzeleg a kormányfő megbilincseléséről, börtönbe zárásáról, és megerőszakolásáról. Ja, és mindeközben a szólásszabadságot hiányolta.”

Fotó: MTI/Rosta Tibor