és ami az informatikát illeti, lassan már nem a fényestekintetű Nyugat színvonala tűnik a számunkra elérhetetlennek, hanem Észtországé és Belaruszé. Abban a korban vagyunk, amikor egy ma tízéves gyereknek konkrét munkaerőpiaci hátránya származik majd abból, ha nem ír legalább olyan jól C++-ban és Pythonban, mint ahogyan angolul, függetlenül attól, milyen területre készül.
Mi pedig eközben informatikaóra címén betűket színeztetünk át Microsoft Wordben hazánk ifjúságával, politikusaik pedig nem csak aktívan nem tudják használni a számítástechnikát, de azt se veszik észre, ha fejlesztőcégek éveken keresztül használhatatlan, teherbíróképtelen, három egyidejű felhasználó által lelőhető bóvlit sóznak rájuk az adópénzünkért.
Aki Magyarországot kormányozni akarja, annak ideje kikászálódnia végre az informatikai analfabétizmusból,
és felhagynia azzal a rossz szokással, hogy ha saját esetlensége kiderül, terheléses támadásokkal meg a másik politikai oldal okolásával hülyíti a választópolgárokat. Tessék az informatikát végre komolyan venni, és megbízható rendszerekkel megtisztelni a magyar választópolgárokat – legyenek azok kormánypártiak vagy ellenzékiek.
Mert olyan korban élünk, amelyben minden számítástechnikai analfabéta politikus nemzetbiztonsági kockázat, egyen-egyenként gyenge láncszeme a hazának, s ha így akar kormányt váltani, bohóc csak, semmi több, s semmi eszköz nem lesz a kezében, ha a változatosság kedvéért egyszer tényleg terheléses támadás ér egy kormányzati honlapot. Jó kódot minden magyarnak, fizessék meg a programot!