A magyar informatikai rendszereken átok ül

Úgy látszik, a magyar informatikai rendszeren átok ül, s a sötétben bujkáló hackerhálózatok hatalmi érdekei csak nem akarják engedni, hogy a magyar egyetemisták agyrák és szívinfarktus nélkül felvehessék a tárgyaikat, hogy a keletivakcina-szkeptikusok megszerezhessék hőn vágyott Pfizerüket, vagy hogy az ellenzéki harcinénik Führerré koronázhassák Jakab Pétert. Azaz valakik ezt a népet tényleg el akarják törölni a Föld színéről, és ármánykodásaikat a tárgyfelvétel, az oltás meg az előválasztás nemzetstratégiai jelentőségű területein fejtik ki első figyelmeztetés gyanánt, meg néha a vonatjegyes alkalmazáson.

Lehet, hogy így van.

De az is lehet, hogy az informatikai rendszerek kiépítésének terén pártokon átívelő, úgymond nemzeti minimumnak számító balfékség ül tort kis hazánkon, és önnön inkompetenciáját elkendőzendő mindenki terheléses támadást kiált alkalomadtán a nép arcába, bízva abban, hogy a nép pont úgy nem tudja, mire való a piros x a jobb felső sarokban, ahogy ők nem tudják.

De akik egy működésképtelen informatikai rendszert sem tudnak leváltani, azok milyen rendszerváltásról beszélnek?

A rendszerváltás ugyanis nem az, hogy leváltjuk az amúgy működő családtámogatási, az adóztatási, meg a nemzetpolitikai rendszereket baloldalibbakra.

mert feltűnően jobban tudunk rendszert építeni, mint akik eddig csinálták. És aki kormányt, rendszert, vagy úgy akármit váltani akar, az legalább az informatikához értsen már jobban, mint az aktuális kormány. Mert ha még ebben sem jobbak, akkor felmerül a gyanú, hogy ők valójában nem rendszert akarnak váltani, hanem Audi-kulcsokat.

Hadoválnak itt a számítástechnikai analfabéták a fiatalok megszólításáról minden oldalról egyaránt, közben meg az a helyzet, hogy a Neptun pár millió forintból megoldható, szinte az összes magyar egyetemistát érintő kapacitásproblémáját hat éve nem is próbálta meg megoldani senki sem, és amikor akár a kormány, akár az ellenzék bármi olyasmibe kezd, amihez képernyőre van szükség, az garantáltan egy végeláthatatlan vergődéssel kezdődik.

Véget kellene már ennek vetni egyszer és mindenkorra, mert ha valaki nem vette volna észre, a számítástechnika rég integráns részét képezi a legfontosabb politikai területeknek a külpolitikától az oktatáson meg a titkosszolgálatokon át a kultúráig.

és ami az informatikát illeti, lassan már nem a fényestekintetű Nyugat színvonala tűnik a számunkra elérhetetlennek, hanem Észtországé és Belaruszé. Abban a korban vagyunk, amikor egy ma tízéves gyereknek konkrét munkaerőpiaci hátránya származik majd abból, ha nem ír legalább olyan jól C++-ban és Pythonban, mint ahogyan angolul, függetlenül attól, milyen területre készül.

Mi pedig eközben informatikaóra címén betűket színeztetünk át Microsoft Wordben hazánk ifjúságával, politikusaik pedig nem csak aktívan nem tudják használni a számítástechnikát, de azt se veszik észre, ha fejlesztőcégek éveken keresztül használhatatlan, teherbíróképtelen, három egyidejű felhasználó által lelőhető bóvlit sóznak rájuk az adópénzünkért.

és felhagynia azzal a rossz szokással, hogy ha saját esetlensége kiderül, terheléses támadásokkal meg a másik politikai oldal okolásával hülyíti a választópolgárokat. Tessék az informatikát végre komolyan venni, és megbízható rendszerekkel megtisztelni a magyar választópolgárokat – legyenek azok kormánypártiak vagy ellenzékiek.

Mert olyan korban élünk, amelyben minden számítástechnikai analfabéta politikus nemzetbiztonsági kockázat, egyen-egyenként gyenge láncszeme a hazának, s ha így akar kormányt váltani, bohóc csak, semmi több, s semmi eszköz nem lesz a kezében, ha a változatosság kedvéért egyszer tényleg terheléses támadás ér egy kormányzati honlapot. Jó kódot minden magyarnak, fizessék meg a programot!