A balliberálisok és a valóság

„A balliberálisok és a valóság: Mi ott se voltunk, és akkor se úgy, meg ha mégis, nem én vagyok a hibás! Csak integettem, az nem én voltam, nem ismerem fel ezt a fiatalembert, ALKALMATLAN VAGYOK az azonosítására, és nem is úgy gondoltuk, meg most amúgy is Orbán Viktort kell legyőznünk. Valósághajlításból nincs hiány a baloldalon, következzenek a legjobb sztorik!

Az nem én voltam, az nem ő volt. Az én voltam, de nem úgy, és kiragadták a szövegkörnyezetből/mozdulatsorból. Ha olyan is voltam, azóta már szembenéztem a múlttal. Ha úgy is volt, biztos, hogy nem az Én hibám volt! Leginkább Orbán tehet róla, mert nem adott pénzt. Ha mégsem, akkor is olyan ember kell, aki legyőzi a NER-t. Fátylat a múltra: most Orbán Viktort és a NER-t kell legyőzni!

És aki kicsit lustább, itt akár be is fejezheti az olvasást. Elég akár csak néhány Karácsony Gergely-nyilatkozatot meghallgatni, azonnal megkapjuk a balliberális-jobbikos magyarázkodástechnika esszenciáját. Ahol a mai napig hivatkozási alap lehet az összevágott, pont ellenkezőjére torzított tartalmú Lázár János-idézet (»akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér«), ott simán nagyvonalúan túllépnek Lackner Csaba százmilliós hangfelvételén vagy erős kokaingyanúján. De, persze a köteles beszéd óta ezen ne lepődjünk meg.

Ők, akik minden vélt erkölcsi, politikai, emberi értéket mindig olyan szigorúan kérnek számon a nemzeti oldalon, úgy érzik, hogy mivel ők szabadelvűek, ezért RÁJUK (de csakis rájuk) nézve már semmi se kötelező, nekik minden megengedett.” 

Borítókép: Trenka Attila