Transzvesztita felolvasóest óvodásoknak

„A minap hosszú beszélgetésbe bonyolódtam egy alapvetően higgadt, saját tájékozottságára igényes, alapvetően apolitikus, de szociálisan érzékeny, liberális világnézetű ismerőssel. Mindenféle személyeskedés nélkül tudtunk arról egymással beszélgetni, kinek mi az személyes viszonya a »hagyományos« homoszexuális kapcsolatokon túlmutató LMBTQ+ jelenségekkel, különös tekintettel a kiskorúaknak köznevelési intézményekbe szervezett tematikus programokról (ezt ő felvilágosításnak, én érzékenyítésnek neveztem).

A békés egymás mellett élésre való törekvés jegyében megállapítottuk, hogy ennek megítélése alapvetően ízlés és világnézet kérdése, ahol egymásra erőltetni véleményünket hiábavaló próbálkozás lenne. A vita valódi ütközéspontja azonban az volt, vajon a gyermekvédelmi (általa homofóbnak nevezett) törvény valós jelenséget akar-e szabályozni? Hiszen az iskolákba nem szerveznek transzvesztita felolvasóesteket, vagy kötelezően ajánlott érzékenyítő kurzusokat. Egyébként de. Csak Magyarországon nem. Még nem.

Addig biztosan nem, míg a választók többsége olyan kormánynak szavaz bizalmat, amely világossá tette, hogy az ilyen jelenlétnek óvodákban, iskolákban nincs keresni valója. Más a helyzet Amerikában. Viszonylag könnyű ráakadni olyan hírekre, melyekből látható, hogy egyenes az út a fakultatív programlehetőségektől a kötelező érzékenyítésig. Mindkettőre kerestünk egy-egy tanulságos példát.”