„Kedves Parragh László!
Voltam tanár, életem pár nagyon jó éve volt, bár soha nem éltem olyan szarul mint akkor. Eszembe sem jutott a nyaralás, de egy drágább könyvre sem futotta. Egy évben egyszer vettem magamnak egy új pólót, és azt is hetekkel előtte kinéztem magamnak, majd fizetésnapig mindennap elmentem a Mammutba, hogy megnézzem, megvan-e még. Ez a póló itt van velem Rómában, és emlékeztet arra, hogy ha esetleg újra tanítani akarnék Magyarországon, ne tegyem.
Ebből a létformából lett elegem, amikor már nem volt osztályom, és már untam, hogy hajnal 6-kor fel kell kelni a semmiért. Volt egy másodállásom, ahol a tanári fizetésem háromszorosát kerestem meg, így egyik januári reggel be sem mentem már a gimi épületébe, mert a suli előtt cigarettázó igazgatónak mondtam, hogy felmondok, és azzal a lendülettel fordultam vissza aludni.
Életem egyik legjobb döntése volt. No de.