Az nem kérdés, hogy belátható időn belül mi is meghonosítjuk a közösségi fizetőeszközt. Ugyanakkor az euró bevezetésének komoly pénzügyi feltételei vannak.
„Miután Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozásakor vállalta, hogy bevezeti az eurót, az nem kérdés, hogy belátható időn belül mi is meghonosítjuk a közösségi fizetőeszközt. Ugyanakkor az euró bevezetésének komoly pénzügyi feltételei vannak – nagyon alacsony költségvetési hiány és infláció, legfeljebb hatvanszázalékos államadósság az éves gazdasági teljesítmény arányában, ugyancsak alacsony kamatok, valamint a nemzeti valutánk árfolyamának rögzítése két esztendőn keresztül az euróhoz –, így ha most száz százalékban is elköteleződnénk az euró átvétele mellett, a koronavírus okozta gazdasági sokkok helyreállítása apropóján lehet, hogy éveket késne a projekt.
Pont a belépési feltételek teljesítése miatt. Az Európai Bizottság ugyanis lehetővé teszi a lazább költségvetést és az ezzel együtt növekvő államadósságot, de a fent említett kritériumokból – mármint ami az uniós pénz bevezetéséhez kell – nem enged. Egyébként ide kívánkozik, hogy a belépéséhez szükséges kritériumokat már a kezdetektől fogva lazán kezelték a tagországok, vagyis aki körön belül van, már »ellazulhat« költségvetési és eladósodottsági vonalon. Pillantsunk csak rá a nyugat-európai országok teljesítményére: leszámítva a költségvetési éllovasokat, Németországot és Hollandiát, alig-alig találunk olyan tagállamot, amely teljesítené a maastrichti kritériumokat. Sőt, a 2008–2009-es világgazdasági válságot követően még növekedtek is a fejlett, nyugati országok adósságai.
De kinek van igaza eurótémában? Több mint jogos a kérdés, mert aki figyeli a honi közéletet, arra a következtetésre juthat – egyébként tévesen –, hogy míg az ellenzék európárti, addig a kormány, s vele együtt a jegybank élből elutasítja az eurót. Utóbbiról szó sincs, s ezt alátámasztja a Magyar Nemzeti Bank legutóbbi konferenciája is, amelyen a jegybank egy tizenkét pontos kiáltványban foglalta össze a sikeres és biztonságos euróbevezetését. Közben pedig az MNB égisze alatt megindult a közgazdasági diskurzus. Minden jel szerint szakmai oldalról; az előnyökről és a hátrányokról.”
Nyitókép: PATRICK PLEUL / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance via AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Egy égő lakásból kellett kimenekíteni a hetvenes éveiben járó házaspárt és mozgássérült felnőtt gyermeküket.
Az orosz elnök újra együttműködést ajánl Európának, miközben az ukrajnai háború lezárásának feltételeiről beszélt.
