Kína mindent megvesz kilóra? Tényleg vége a nyugatnak?

„A rövid válasz a kérdésekre így szólna: Igen és igen. De bontsuk ki az igazság részleteit… Viharos idők járnak az európai civilizációra. Hogy mi ez a vihar? A genderforradalom? A normalitás megszűnése? Évezredes társadalmi kötődések felbomlása? A tömeges bevándorlás, és a részben ebből eredő, kibékíthetetlen etnikai konfliktusok? A mindezeket eltakarni igyekvő önámítás, illetve a hatalmi elit által vezérelt törekvés, hogy mindezt elfogadtassa, sőt, pozitívnak ábrázolja a nép felé?

Egyrészt igen, ezek mind-mind részei a szemünk előtt formálódó tornádónak. De egy másik fontos eleme a gazdasági lemaradás a Kelettel, elsősorban Kínával szemben. Az Európai Unió 2008-ban a világ GDP-jének huszonöt százalékát termelte meg, ma már csak tizennyolcat. A világ összes ipari hozzáadott értékének huszonkét százalékát adta akkor, ma legfeljebb tizenötöt. A világ ötven legnagyobb cége között 2001-ben tizennégy volt európai, ma csak hét.

A világ tíz legnagyobb pénzügyi központja között nincs európai uniós város. Az EU harminc éve még hétszer annyi szabadalmi bejelentést tett, mint Kína; ma Kína tizennégyszer annyit tesz, mint az EU. A világon az utóbbi huszonöt évben húsz olyan cég alakult, amelyek értéke mára meghaladja a száz milliárd dollárt – ebből kilenc amerikai, nyolc kínai. Európai cég viszont nincs közöttük.

Miért hanyatlik Európa? Hogy mi történt? Az történt, hogy Nyugat-Európát maga alá temeti a jólét. A kapitalizmus óriási gazdasági teljesítményt és prosperitást hozott. Felépült rá egy olyan szociális rendszer, amely a társadalom széles köre számára biztosította a stabilitást, a biztonságot. És nem utolsósorban, magas jövedelmeket is. Utóbbinak azonban volt mindig is egy árnyoldala: ezeket a magas jövedelmeket (az egyének, a vállalatok és az országok szintjén is), mások kifosztásával, alacsony sorban tartásával tudták elérni.”

Nyitókép: MTI/EPA/Hszinhua