Kemény menet lesz

„A magyarországi baloldal valóban az utolsó utáni esélyként tekint ’22-re, mindent egy lapra tettek fel, politikai és (a)morális szempontból egyaránt: a zsidózó szélsőjobbtól az (elvileg) antifasiszta posztkommunistákig terjedő közös ellenzéki lista üzenete ugyanis valójában az, hogy »Orbánék« ellen minden megengedett, nincs erkölcsi gát, mindent meg lehet próbálni. Ennek (számukra) végzetesen negatív következményével azonban ők is tisztában vannak, melynek elkerülése érdekében mindent meg is fognak tenni: ha ugyanis az összes korábbi és sikertelen próbálkozás után ez az »utolsó szalmaszál akció« sem vezet sikerre, akkor nincs tovább, morális szempontból megsemmisülnek (hiszen nem fogja tudni igazolni semmi sem „az ördög öreganyjával” történő összefogást), a hatalomba történő visszatérés lehetősége pedig jó időre megsemmisül.

Éppen ezért jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy a nap végén – pontosabban azon áprilisi nap előtti napra – a kérdés erre fog redukálódni: »Orbán vagy Gyurcsány?« És pontosan ezért nem szabad elfeledkezni a materiális, újraelosztási, jó(l)léti intézkedéseken túlmenően a mi társadalmi igazságharcunkról: arról, hogy valójában miért is küzdünk. Ez a választási siker kulcsa, a történetmesélés, a storytelling. Egy olyan hazát szeretnénk, mely szuverén, mely döntéshozatalában stratégiai autonómiával bír, ahol a szabadság mellett a biztonság is érték. Egy olyan országot, mely megmarad magyar országnak, ahol munka van és nem segély (»workfare vs. wellfare«), és ahol az anya nő, az apa pedig férfi. A baloldal szerint viszont egy férfinak is joga van gyereket szülni. Tessék választani!”