Meg vagyok győződve arról, hogy a Hosszú Katinka iránti tömeges ellenszenv leginkább annak eredménye, hogy az úszónő világ életében mértéktelen volt önmaga gátlástalan promóciójának és szemérmetlen fétisének terén. Érdemes ízlelgetni picit ezt a két szót: Iron Lady. Hosszú Katinka esetleg feltehetné magának a kérdést: Cristiano Ronaldo vajon miért nem nevezi magát Supermannek, Lionel Messi miért nem hivatkozik magára úgy, mint a Mágusra, és Szilágyi Áron miért hagyja meg Csisztu Zsuzsának, hogy Jedi lovagnak nevezze őt? Nos, azért, mert a fenti sportolók valamennyien jól tudják, hogy bármi ilyesmi csak akkor dicséret, ha más mondja róluk – ha azonban ők mondják magukról, az nem menőség, hanem kultúra nélküli arcoskodás és tömény szégyen.
Tagadhatatlan, hogy Hosszú Katinka nagy úszó, az önfelironladyzés azonban még egy olyan sportágban sem férne bele, ahol a világon tíz emberből akár csak egy meg bírja nevezni a bajnoknő bármelyik riválisát, vagy ahol a vashölgy honfitársainak legalább az ötöde tudja, hogy ezúttal kik nyertek olimpiai aranyat a hírneves bajnok számaiban. Így viszont az önhivatkozó brandfényezés nem pusztán arrogáns gesztus, de még szánalmas is. Mégsem pankrátor a hölgy.”
Kép forrása: MTI/Kovács Tamás