Európai magyarnak lenni

„Aki ismer, az tudja, hogy az utazás a kedvenc időtöltéseim egyike. Vallom, hogy új országok, tájak, emberek, kultúrák megismerése többé tesz minket. Sajnos az elmúlt időszak nem arról szólt, hogy az ember csak úgy ide-oda megy a világban (de még Európában sem). Hosszú és fárasztó időszak után végre újra sikerült eljutnom külföldre. Még leírni is megdöbbentő ezt az egyébként evidenciának számító eseményt, hiszen úgy nőttem fel, úgy éltem eddig az életem, hogy szabadon utazhattam bármikor, bárhova. A Covid-19 ezt átalakította, de most nem is ez a lényeg, hanem hogy ismét útra kelhettem.

Olaszországban töltöttem egy hetet a családommal, és a pihenés mellett sokat gondolkodtam. Olaszország egyébként kitűnő terep arra, hogy felidézzem korábbi emlékeimet, amelyek arról szólnak, hogy mennyire is szeretem Európát. Az olasz egy büszke nép. Büszke olaszságára, büszke a hazájára, és büszke a szülőföldjére.

A büszkeség hatalmas erény. Manapság már alig merünk büszkék lenni. Főleg a saját hazánkra. Ami teljesen abszurd, hiszen egy természetes érzés kilúgozásával próbálják elvenni a büszkeségünket.

Mivel (ahogy már említettem) régen voltam külföldön, előtörtek bennem a korábbi utazásaim során összegyűjtött élmények, érzések és tapasztalatok. Ismét rá kellett jöjjek, hogy Európa szerelmese vagyok.”