Mi a franc folyik Afganisztánban?

„Az amerikaiak kénytelenek lesznek végignézni, hogy hiába ölték bele önös érdekből a világ pénzét egy nyomorult, viharvert országba, ott sehogy sem sikerült békét és stabilitást megvalósítani. Az afgán katonák és rendőrök jól képzettek, de nem hülyék, hogy egy olyan korrupt államért haljanak meg, amelyik még a fizetésüket sem akarja biztosítani – elsősorban ilyen roppant egyszerű oka van annak, miért foglalják hamarosan vissza a tálibok az egész országot. De mindez csak egy tünete annak, hogy az új Afganisztánt eleve rosszul rakták össze. Igaz, korántsem biztos, hogy egyáltalán össze lehetett volna rakni jól.

Vannak olyan emlékek az életünkben, amiket nem felejtünk el. Nekem ilyen emlék az, amikor 2006-ban néhány barátommal felkerekedtünk és félig újságíróként, félig hátizsákos turistaként elmentünk a világ egyik legpocsékabb helyére, Afganisztánba. Abba az ázsiai országba, amit a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után szinte azonnal megrohant a bosszúszomjas amerikai hadsereg, hogy megleckéztesse az Afganisztánt kisajátító és terror alatt tartó tálibokat, amiért a terroristáknak, köztük az al-Kaida vezérének, Oszama bin Ladennek és harcosainak bázist adtak.

Amikor Afganisztánban jártam, még közel sem fejeződtek be a harcok, de már zajlott egyfajta kísérlet az amerikaiak részéről, hogy az országot újjáépítsék, az afgánokat pedig megtanítsák úgy élni, ahogy szerintük egy demokratikus jogállamban élnie kell a polgároknak. Emlékszem, egy amerikai civil szervezet által képzett afgán újságírókkal beszélgettem, akik lelkesen mesélték, hogy az országot a kezükben tartó hadurak – akik nem mellesleg a tálibok elleni harcban az Egyesült Államok szövetségesei – nyakig benne vannak a határokon át nyúló heroincsempészetben. Arra is jól emlékszem, hogy a megérkezésünk után nem sokkal az egyik afgán hadúrnál tettük tiszteletünket, aki biztosított arról minket, hogy amíg az ő territóriumán mászkálunk, addig nem lesz bajunk.”

Fotó: AFP