Boldogasszony anyánk

„Templomok jelennek meg előttem, katolikus és ortodox templomok, a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt szentegyházak, szerte a világon. Keleten és Nyugaton.

S ezen az ünnepen Máriára tekintve arra gondolok: az ember akkor is lehet történelemformáló, ha »csak« a feladatát teljesíti. A legegyszerűbb ember is. 

A vállalásból fakad az élet.

Jövő csak akkor tárul föl, ha az ember kész a bizonytalant is bizalommal elvállalni.

Nagyboldogasszony ünnepe nekem elsősorban erről beszél. Egy egyszerű leány, aki igent tudott mondani az Isten akaratára, mindannyiunk számára a teljes élet példájává lett.

Mária mennybevitelének tiszteletére alapította I. András király 1055-ben – 965 évvel ezelőtt – a Balaton fölött emelkedő dombon, a Tihanyi-félszigeten a bencés apátságot és a templomot.

Sokszor föltesszük a kérdést: mi az, ami az embernek jár? Adok-veszek világban élünk, számításokkal. Kiszámíthatóvá szeretnénk tenni az életet, s akkor így előbb-utóbb értelmetlenné válik. Az élet nem »jár«, hanem ajándék. Amit elfogadni kell. Amire »igen«-t kell mondani. Az élet mindig kiszámíthatatlan. Nem úgy általában, hanem a saját életem. Teljesíteni az ajándékozó akaratát. Hogy egészen személyes legyek: sosem gondoltam arra, hogy egy ideig ennek a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt tihanyi szent helynek leszek a felelőse. Megbíztak vele. Rám bízták. Elvállaltam. Olyan körülmények között, amikor kusza állványerdő volt a templomban, és nem volt látható az ég. Ott kellett elkezdenem dolgozni, ahol igazában nem ismertem senkit. Olyan munkát kellett végeznem, amire soha nem készültem. Amikor először néztem ki az első tihanyi reggelen az ablakomon, köd borította a tájat mindenütt. Úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok. De mégis…

Szent helye ez a magyarságnak, mondta nekem valaki, egy köztiszteletben álló ember, aki később Magyarország köztársasági elnöke lett, amikor meghallotta, hogy Tihanyba fogok kerülni. Megtapasztaltam itt ezt azóta, amikor nemcsak turisták, hanem zarándokok is jöttek és jönnek, és éneklik az Árpád-házi király sírjánál: Isten, hazánkért térdelünk elődbe! Vagy a Celli Mária-oltár előtt: Boldogasszony anyánk… Vagy amikor évről évre ismétlődően könyörgünk katolikusok, protestánsok együtt a magyarságért: hálát adunk keresztény magyar elődeinkért, s imádkozunk azért, hogy akik utánunk következnek, hűségesek lehessenek magyarságukhoz és kereszténységükhöz, és elhelyezünk egy szál virágot az alapító András király sírjára. Így lesz ez most is, szeptember második szombatján.”

Fotó: Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP