David Pressman lehetséges utódja is bevédte Orbán Balázst: „Valakit azért törölni, mert nem tetszik a hite és az értékei, elfogadhatatlan”
Bryan E. Leib szerint a woke-vírus Amerikában az egyetemi kampuszokon vert gyökeret.
Ben Shapiro – maga is többgyermekes apaként – a szülői kötelezettségeinkre emlékeztet minket.
„Vasárnapi feltöltődés Ben Shapiro »A történelem jobb oldala« című könyvével.
Az Amerikai Egyesült Államok hosszú évtizedek óta óriási kulturális hatást gyakorol a világra. Amerikai barátainknak sok olyan kulturális és társadalmi termékük van, amit – különösen napjainkban – nem nagyon szeretne a világ többi része átvenni. Ám ennél is több olyan vívmánnyal rendelkeznek, amire joggal irigykedhetünk. Bármennyire is furcsán hangzik, számomra az egyik ilyen a »show« kulturális szerepe.
Az amerikaiak bizony nagyon is értenek ahhoz, hogy miként kell szórakoztató műfajokat teremteni. S itt most nem a kétes állagú valóságshowkra vagy a celebkultuszra gondolok, hanem sokkal inkább arra a tökélyre fejlesztett képességre, hogy szórakoztató, de jó minőségű és értékes tartalmakat tudnak kreálni az élet számos területén – beleértve a közéletet és a politikai vitákat. A »show« tehát koránt sem pejoratív fogalom: a művészi eszközök és a szórakoztató stílus a közönség figyelmének fenntartását szolgálják, és így járhatják végig a mű - vagy a politikai vita - logikai láncait és juthatnak el a végső konklúzióig. Ezt a fajta showt nagyon hiányolom az európai közéletből.
Az amerikai közéletben Ben Shapiro az egyik olyan szereplő, aki remekül űzi ezt a műfajt. Publicisztikáiban, előadásaiban, vagy éppen a saját Youtube-on futó műsorában igen szórakoztatóan érvel, az érveit viszont komoly tudományos összefüggések feltárásával támasztja alá. Shapiro műfajhű könyve már magyarul is olvasható »A történelem jobb oldala – Miként tette naggyá az értelem és az erkölcsi szándék a Nyugatot?« címmel.
Kiindulópontja az, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyre határozottabban hagyja maga mögött a zsidó-keresztény kultúrát. Shapiro nagyon hasonlóan érvel hipotézise mellett, mint mi magyarok: nem a vallási buzgalmat, hanem a vallásból levezethető társadalmi alapelvek elmaradását kéri számon. Ő is úgy véli, hogy a zsidó-keresztény alapelvek az egyéni szabadság és a közösség érdekei közötti egyensúly megteremtését, a természeti törvények pedig azt teszik lehetővé, hogy fontos társadalmi jelenségekről egyértelműen el tudjuk dönteni: azok jók vagy sem. Ha az alapelveket betartjuk, akkor a társadalom is egységes, ezáltal pedig nyugodt, prosperáló és alapvetően boldog lesz. Mindez a történelem kiemelkedő civilizációját hozta létre. A zsidó-keresztény kultúrából származó alapelveket magunk mögött hagyva a baloldali progresszió és ennek sokféle leágazása erősödik meg. A progresszió megosztja a társadalmat, hiszen mindenféle identitáscsoportokat képez; indoktrinál és relativizál, amivel persze kizár embereket a közösségből.
Számomra a könyv legérdekesebb része a szülők felelősségéről szól. Shapiro szerint ugyanis a szülők kötelessége az, hogy a gyermekeik számára biztosított legyen a zsidó-keresztény civilizációhoz való csatlakozás: hogy az egyéni szabadságuk mellett megismerkedjenek a közösség érdekeivel, hogy az értékek és a meggyőződés mentén hozhassanak döntést, így téve különbséget jó és rossz között. A szülők kötelessége tehát fenntartani a civilizációs vívmányokat és átadni azokat az utódaiknak: ehhez tanítani, ám sokszor bizony védelmezni kell a gyermekeket.Egyszerű sőt, mindennapos igazságnak tűnik mindez, ugye? Valóban, Ben Shapiro – maga is többgyermekes apaként – a szülői kötelezettségeinkre emlékeztet minket. Hiszen a szüleink is tiltottak minket például egy rossz társaságtól, ahol mondjuk arra biztattak minket, hogy ne az iskolába, hanem inkább az iskola mellé járjunk. A szüleink nem utálták a rossz társaságot adó gyerekeket – mi sem állt tőlük távolabb! Sokkal inkább azt akarták, hogy előbb az alapvető értékeket és normákat sajátítsuk el, amelyek később elnavigálnak majd minket a felnőtt életünkben és segítenek szabadon döntést hozni, illetve minden alkalommal meghozni az abban a pillanatban jó döntést. Hiszen lehet, hogy később jó barátságot kötünk és életünk végig segítjük egymást azzal a társasággal, akik közül néhányan nem voltak a leglelkesebb tanulók. De minderről már szabadon, felnőtt fejjel hozunk döntést. Ezt a felelősséget pedig nekünk is vállalnunk kell a saját gyermekeink vonatkozásában.”
Fotó: Orbán Balázs, Facebook