Afgán lecke

„Van egy közös motívuma a talibán és az Iszlám Állam üstökösszerű felemelkedésének: ezek a csoportok azzal nyertek meg óriási tömegeket maguknak Irakban, Afganisztánban, hogy a korai iszlám jogegyenlőséget és puritán kormányzást hirdető szellemiségéből kiindulva többek között szigorú korrupcióellenes fellépést és az iszlám törvénykezésen, a saríán alapuló, ám egységes bíráskodást ígértek a helyieknek. Azok pedig annyira torkig voltak-vannak az előző rezsimek korrupciójával, hogy eltűrnek, vagy éppen támogatnak egy gyilkos terrorállamot, amely azt ígéri, hogy megszabadítja őket az életüket kiszipolyozó elitjüktől.

Az ember már csak ilyen: inkább akar egyenlőségben élni a szörnyűségben, mint a békéért eltűrni és szolgálni a mások jólétét, kivagyiságát. Az éhségnél egyébként sincs nagyobb diktátor, ezt pedig az afgán nép így is megkapta a kabuli vezetéstől: a nyugatnak eladták a stabilitás illúzióját, odahaza pedig hatékonyan győzték meg a népet arról, hogy a demokrácia, a korrupció, a létbizonytalanság és a gyomorkorgás egylényegű dolog.

Nos, nagyjából így esett, hogy az USA hiába pumpált ezermilliárd (!) dollárt az afgán rendőrség és katonaság kiépítésébe, a katonáknak eszük ágában sem volt a talibánnal szemben életük árán megvédeni a velejéig rothadt, korrupt rezsimet. A díszlet leomlott, a helyi elitet pénzelő nagyhatalmi támogatás megszűnésével az állam illúziója is szétpukkant. Bizonyos mozzanataiban ismerős a történet? Nem véletlenül.”

Fotó: AREF KARIMI / AFP