A politikai korrektség jobboldali harcosai

„A hazai jobboldal kultúrharcos hevülete mára a nyugati píszíterrorista eltörléskultúra (»cancel culture«) ikertornyává vált. Nekiesnek a Cannes-ból a fődíjat elhozó filmnek, miközben azt még nem is láthatták, csak olvastak valamit arról, hogy ez is olyan alkotás. (Ahogy, felteszem, nem látták Julia Ducournau rendező előző, Nyers című, amúgy rendkívüli filmjét, és ha látták is volna, nem tudnák értelmezni.) Töröltetnének filmeket a Netflixről, miközben azokat meg sem nézik, csak a tematikából indulnak ki. Nem értik, hogyan működnek a műalkotások, azokat az ideológiai küzdelem eszközeinek hiszik. Ennek jegyében mára ott tartanak, hogy ha komolyan vennék, amilyen törvényeket hoznak, minden második könyvesboltot be kéne záratniuk, és a nyitva maradókban is lefóliáztatniuk a könyvek kétharmadát.

A kultúrharc jobboldali képviselői azt gondolják, hogy a nyugati píszípropaganda ellen küzdenek, de valójában csak ahhoz hasonulnak, maguk is a cancel culture képviselőivé válnak. Mindezt úgy, hogy a magánéletükben balos hardcore-t és provokatív szövegvilágú metalzenét hallgatnak, nem élnek házasságban, szabados szexuális életet folytatnak, imádják az annyit ostorozott Hollywood által kitermelt popcornfilmeket, ha pedig esetleg vannak gyerekeik, hát őket sem úgy nevelik, ahogy a nyilvánosságban elvárnák mindenki mástól. Épp ezért álságos és hazug mindaz, amit a társadalomra kényszerítenének.”