A nyugati konzervatívok nem hülyék

„A minap elolvastam Tóth Szilárd Jánosnak a Válasz Online-on megjelent írását, amelyben arról ír, hogy szerinte miért látogatnak mostanság Magyarországra a nyugati akadémiai vagy média élet bizonyos szereplői. Bár tény, Tóth írásának címében »Öt ok«, és nem az »Összes ok« szerepel, ezért megkísérelném, hogy árnyaljam a képet. Tenném ezt azért is, mert évek óta a Mathias Corvinus Collegium munkatársa vagyok, többek között nemzetközi projektekben is dolgoztam, és rendszeresen volt/van lehetőségem időt is tölteni a hozzánk látogató, vagy huzamosabb ideig nálunk kutató külföldiekkel.

Tóth első pontjában azt állítja, hogy a »nyugatiak« szövetségeseket keresnek bennünk, úgy, vagy annak ellenére, hogy nem is követik közelről a magyar történéseket, alulinformáltságuk pedig szerinte »magától értetődő«. Munkámból adódóan a több tucat hozzánk érkező és hosszabb időt nálunk töltő vendéggel – professzorokkal, egyetemi tanárokkal, írókkal és média szakemberekkel – folytatott beszélgetéseim alapján bizton állíthatom, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Ezt személyes tapasztalat, nem pedig valamiféle zsigeri elfogultság mondatja velem. Akik eleget tesznek például az MCC meghívásának általában nem a semmiből esnek be hozzánk. Már előtte is aktívan követték a magyar politikai, társadalmi élet történéseit, és épp érdeklődésük komolyságát bizonyítja, hogy saját szemükkel akarják megismerni: mi is történik Magyarországon. Arról nem is beszélve, hogy a programjuk állandó része egy találkozó, vagy akár több napos szeminárium, amelyet a diákjainknak adnak. Ha valaki töltött már egyetlen alkalmat is intelligens, tehetséges, nyelveket beszélő egyetemisták társaságában tudja, hogy ott aztán ha valamiből nincs hiány, az a kritikai érzék. Legyen szó éppen Magyarországról vagy arról az országról, vagy szakterületről, ahonnan az adott vendég érkezik.

Az a megközelítés pedig, miszerint valami sanda erkölcstelenség lenne, hogy hasonló gondolkodású emberek szövetségeseket keresnek egymás között, finoman szólva sem a jelenség valós feltárásának vágyát látszik tükrözni. Mi lehet nekünk, a tízmilliós Magyarországon annál jobb, minthogy a konzervatív gondolatot (és a józan észt alapul vevő gondolkodást) egyre agresszívebben felszámolni akaró mainstreammel szemben, kontinenseken átívelve tudunk szövetkezni hasonlóan gondolkodókkal közös célokért?”