A magyarság saját állam nélkül nem is maradhat meg

„Fura dolog ez, de az elmúlt ezer év nagy részében kifejezetten jó volt a mindenkori magyar király alattvalójának lenni. A kötelességek mellett, amivel az »alattvalóság« járt, ez olyasfajta biztonságot jelentett, amit sok nagy múltú birodalom nem tudott megadni a hatókörében élő emberek számára. Bizonyosan jobb volt a Szent Korona alattvalójának lenni, mint valamelyik, a versailles-i pompát majmoló német fejedelemségben élni valamelyik végtelen háború idején. Napóleon franciái is milliónyi élettel fizettek a császár ambícióiért. Mi az osztrákok és a németek háborúiért fizettünk majdnem kétmillió lélekkel és az országunk kétharmadának elvesztésével. De ezeket az időket leszámítva a világ egyik legjobb helyére született az, aki a Szent Korona országaiban élt. Ne higgyünk azoknak, akik mást mondanak. Egész politikai és ideológiai iparág épült arra az elmúlt bő száz évben, hogy a magyar államiságot, a Magyar Királyságot, a magyar nemzetet, a magyar népet, a magyar embereket, a vidéki magyarokat, a parasztságot, becsületes dolgozó embereket gyalázza és kétségbe vonja a magyar államiság értelmét.

A királyságot talán tényleg meghaladta az idő, a nemzeti létet és a nemzeti szuverenitást természetesen nem. Mégis erős azoknak a hangja – persze külországok támogatásával –, akik azt mondják, ne védjük meg magunkat. Azt mondják, csatlakozzunk szuverenitásunk teljes feladásával az Európai Egyesült Államokhoz, adjuk ki az igazságszolgáltatást nemzeti hatáskörből, pusztítsuk el az állami tulajdont és a nemzeti tőkét, küldjük külföldre a fiataljainkat, nem tanulni, hanem “boldogulni”. Azt is mondják, fogadjunk be sok százezer, szinte teljesen egészében fiatal muszlim férfiakból álló “menekült” tömeget, hiszen milyen jól sikerült ez a projekt a németeknél, angoloknál, franciáknál is. Ennél még a kommunistáknak is több esze volt, akiknek szintén nem volt a szívügyük a nemzeti eszme, de titokban azért pontosan tudták, hogy a nemzettudat összetartó ereje nélkül egy ország nem kormányozható. Ezért volt az, hogy ők legalább a látszatra igyekeztek adni, hogy a kommunista hatalomgyakorlás legalább nemzeti célokat is szolgál.

De a modern, posztmodern, liberális nemzetvesztők nem az országról és a magyarokról beszélnek, hanem csak arról, hogy jobban fogsz élni és szabadabb leszel, ha nincs országod és nemzeted. Ők fel sem fogják, mi veszne el ezzel, még akkor is, ha a jóléti ígéreteik igazak lennének és nem az ország újabb kirablásának előkészítését szolgálnák csupán. Még ahhoz is buták, hogy a saját hazugságaikat megértsék. Szabadságnak pedig a szuverenitás elvesztését nevezik, azt az állapotot, amikor a mindentudó és végletekig erkölcsös nyugatiak mondják meg nekünk, hogyan is kellene élnünk. Azért van országunk, államunk, kultúránk, saját nyelvünk, hogy ez ne így legyen. Jóval több, mint ezer éve itt vagyunk. Kibírtuk, megmaradtunk. Ne hallgassunk azokra, akik egy ezer éve belakott és megvédett hazát akarnak odaadni a semmiért, senkiknek. Nekünk ez a világ közepe, Isztambul nem volt és nem lesz az, Moszkva sem volt az és Brüsszel sem lesz az.”

Fotó: MTI/Máthé Zoltán