Szükségállapot a láthatáron

„Az úgynevezett pedofiltörvény lázában ég a magyar és részben az európai politika már hetek óta (a cikk még a Pegasus-botrány kirobbanása és az Orbán Viktor által bejelentett népszavazás előtt íródott – a szerk.). Külpolitikailag ez kevésbé kedvez az Orbán-kormánynak, hiszen fenntartja, sőt megerősíti a vele szembeni európai ellenérzéseket. Belpolitikailag már más a helyzet, legalábbis a Fidesz reménykedik abban, hogy olyan területre került a politikai kommunikáció ezzel a témával, amelyen ő otthonosabban mozog ellenfeleinél, és népszerűbb álláspontot képvisel.

A kormányoldal nem ok nélkül bízik abban, hogy a magyar lakosság többsége az ő véleményét fogja osztani ebben az ügyben. A más nemi irányultságú kisebbséghez való többségi hozzáállást úgy is lehetne összegezni, hogy a magyarok többsége ugyan nem homofób, de a melegházasságot ellenzi, és azt sem igazán szereti, hogy ha az LMBTQ-közösség tagjai nyíltan felvállalják magukat. »Csinálják a négy fal között, és akkor nem lesz semmi baj!«, fogalmazható meg a közvélekedés, és erre játszik rá a Fidesz is a pedofiltörvénnyel, amellyel úgymond meg kívánja óvni a gyerekeket nem pusztán a homoszexualitás népszerűsítésétől, de annak bemutatásától is. Az, hogy ezzel pár alapjog – művészi, véleménynyilvánítási szabadság – is sérül, nem váltott ki nagy felháborodást. A lényeg, hogy – mint ahogy a miniszterelnöktől nemrég megtudhattuk – az LMBTQ-aktivisták ne mehessenek az iskolákba a gyerekekhez (kormánypárti politikusok bezzeg mehetnek, ahogy a kampányidőszakok mutatják). E felfogás szerint nem baj, hogy a normálistól eltérő szexuális irányultságú emberek szabadsága korlátozva lett, hiszen a többség amúgy sem rajong értük különösebben, a lényeg az, hogy ez a többség jól érezze magát lelkileg is, elvégre jövő tavasszal parlamenti választások lesznek.”