Az ügy bűzlik a dezinformációtól

„Gondolkozzunk egy cseppet. Én a magam részéről beteszem a közösbe huszonnyolc év tudását, higgye el az olvasó, hogy meg tudom különböztetni az újságírói nyomozást a titkosszolgálati munkától. Mindkettővel találkoztam már pályafutásom során.

Ők maguk adják meg a megfejtést arra a kérdésre, vajon, a kettő közül melyikről van szó.

».....derítette ki a Direkt36 egy nemzetközi tényfeltáró projekt részeként. A kutatás során számos olyan közvetett bizonyítékot is találtunk, amelyek arra utalnak, hogy a titkos megfigyelések mögött magyar állami szervek állnak.

Az összesen 17 szerkesztőség – köztük a Washington Post, a Guardian, a Süddeutsche Zeitung, a Die Zeit és a Le Monde – részvételével zajló nemzetközi nyomozást a Forbidden Stories nevű tényfeltáró újságírói hálózat vezette, amely az Amnesty International (AI) jogvédő szervezettel közösen jutott hozzá egy, az NSO ügyfeleinek tevékenységével kapcsolatos adatbázishoz.)«

Eddig az idézet.

Szerintem egyértelmű, hogy külföldi titkosszolgálat vagy titkosszolgálatok állnak a háttérben, ők gyártották a sztorit, és nemzetközi beágyazottságúvá teszik sajtókapcsolataikkal. Ilyen mértékű összehangolt munkára a tucatnyi országban élő, egymást nem ismerő újságírók nem képesek, nyilvánvaló, hogy kézbe kaptak az anyagot. Az nagyon indokolt kérdés, hogy a forrásként feltüntetett – és a sorosista Amnestyvel együttműködő – Forbidden Stories szakmai szervezet vagy titkosszolgálati fedőcég. Van tippem...

Az ügy bűzlik a dezinformációtól. Nem Magyarország az elsődleges célpont, talán inkább Benjamin Netanjahu, persze, merő véletlenségből hazánk is kapott egy gyomrost.

Átlátszó, nem túl jól leplezett akció. Nem újságcikk, hanem titkosszolgálati hátterű provokáció.

Elhihetitek, hogy így van.”

A képen Panyi Szabolcs, a Direkt36 újságírója szerepel.Kép forrása: YouTube