Sír a lelkem, de köszönöm a Népszavának!

„Sír a lelkem, de köszönöm a Népszavának!

A Népszavából megtudtam, hogy:

1. Nincsenek gondolataim. Egy »Szijjártó-klón« vagyok.

2. Nem tudom a fiatalokat megszólítani, »politikai gerontológiai eset« vagyok, vagyis politikailag öreg.

Számomra megtisztelő, hogy a főnökömhöz hasonlítanak, de értem, hogy így is az ürességemre akarnak utalni. És a Népszavának igaza van! Be kell látnom. Nincsenek gondolataim. Nem is voltak. De most már, a Népszavának és a felismerésnek köszönhetően, dolgozhatok azon, hogy legyenek. Köszönöm, Népszava!

De most – ez nyilván csak délibáb – mintha egy gondolat felsejlene agyam(?) kietlen mezőjének ködös horizontján…

Furcsának érzem, hogy az a balliberális sajtó, amely hangosan hirdeti, hogy mindenki lehet bárki, és ezt tisztelni kell, engem nem tisztel egyéniségként, hanem csak úgy leklónoz… Ez most mintha bántaná érzékeny és védtelen lelkemet. Ki vagyok rekesztve a liberális elfogadásból??

Ráadásul, hogyan lehetnék én Szijjártó Péter klónja, amikor a főnököm például nem iszik kávét, én meg igen? Ő alkoholt sem iszik, én egy fröccsöt egy szép nyári estén van, hogy elszürcsölök. Meg ő sokkal hosszabb távokat fut, mint én. Hogy lehetek így én egy rendes klón?!

Tamás, ne kötekedj, mondom így magamnak, hiszen neked nincsenek gondolataid. Klón vagy, és kész, legyél hálás a Népszavának, hogy segít felismerni a helyzetedet, és ösztönöz a gondolkodás páratlan képességének elsajátítására. Tehát, Népszava, köszönöm, még egyszer!

Ami a fiatalokat illet, a Népszavának itt is igaza van, nem tudom őket megszólítani. Egészen egyszerűen képtelen vagyok rá. De ismét hálás vagyok a Népszavának, mert tanulhatok. Hiszen a Népszava meg tudja szólítani a fiatalokat. A Népszava üde, friss, fiatalos, a Népszava úgy hat ránk, mint egy élénkítő szellő ebben a párás nyári melegben. A Népszava egészen egyszerűen tud. Lehengerli a fiatalokat. Ezt szeretném én is megtanulni. Hogy egyszer úgy értsek a fiatalok nyelvén, mint a Népszava. Ez lett a célom.

Szeretnék teljes emberré, jó politikussá válni, és ma megint tehettem egy lépést.

Köszönöm, Népszava!”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor