Romániában osztják Orbán Viktor álláspontját

„Egy friss felmérés szerint a megkérdezett romániaiak hatvan százaléka szívesen szavazna egy olyan nacionalista pártra, amely fontosnak tartja vallási értékeket és a hagyományos családot. Meglepte ez az adat?

Az egész lakosságra vetítve az INSCOP közvélemény-kutató cég adatai szerint huszonöt százalékos szavazati támogatást érne el egy, a hagyományos vallási és kulturális üzenetekre építő párt. Ez nem jelent meglepetést. Már évek óta jelzik a felmérések ezt a társadalmi igényt. Ezt mutatja a Románok Egyesítéséért Szövetség (AUR) választási eredménye és a megméretések utáni népszerűsége is. Egy hagyományos, nacionalista, akár populista üzenetekkel élő párt sikerességéhez alapvető feltétel lenne egy karizmatikus vezető. Egy a Fideszhez, valamint a lengyel Jog és Igazságosság párthoz hasonló irányultságú politikai erő komoly sikereket érhetne el a romániai választásokon, amennyiben megfelelő vezetője van.

A minap közölt közvélemény-kutatás szerint a romániaiak több mint hatvan százaléka úgy látja, Romániának védeni kellene a nemzeti érdekeit akkor is, amikor azok szembemennek az Európai Unió szabályaival. Reagál valamilyen módon erre az igényre a román politikum?

A jelenlegi romániai politikai osztály, a Mentsétek meg Romániát Szövetséget (USR) kivéve, megpróbálja megnyerni magának a konzervatív szavazókat. A szociáldemokraták és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) berkeiben is vannak olyan nagy csoportosulások, amelyek igyekeznek képviselni ezt a választói réteget. Ez idáig a PNL-nek elsősorban Erdélyben sikerült megszereznie ezeket a voksokat, főleg a pünkösdista gyülekezetekhez közel állók köréből. A hagyományos családról szóló 2018-as népszavazás után ez a szavazói réteg kissé eltávolodott a politikától, a legutóbbi megméretéseken pedig egy részük az AUR-ra szavazott. Mindenképpen érdemes figyelni e réteg szavazói viselkedésére. Ami a diplomáciát illeti, annak komoly hiányosságai vannak Románia imázsának alakításának és a román diaszpóra képviseletének tekintetében. Sajnos a bukaresti diplomácia nem vállal szerepet Olaszországban vagy Spanyolországban, ahol a román közösségek akár a nemzeti parlamentekben is képviseletet szerezhetnének. Ebben a kérdésben is egy régi felfogás az uralkodó. A románok tisztában vannak azzal, hogy más uniós tagállamok polgáraihoz képest negatívabban viszonyulnak hozzájuk, de beletörődnek ebbe, mivel úgy érzik, ennek ellenére több esélyük van külföldön, mint Romániában. (...)

A közösségi hálón a romániai kommentelők részéről szimpátiahullám tapasztalható a magyar kormány irányába, miután a holland miniszterelnök és több uniós tagállam vezetője is támadta a pedofilellenes törvényt, amely a szülők kizárólagos jogkörébe sorolja a különböző szexuális irányultsággal kapcsolatos tájékoztatást. Ön hogyan látja ezt a jogszabályt?

Természetes a közösségi hálón észlelhető reakció. Hollandia nem éppen népszerű Romániában, Orbán Viktor bírált álláspontját pedig a román társadalom egy tekintélyes része osztja. És ezzel nem feltétlenül a nézőpont helyességére utalok. Amint már mondtam, véleményem szerint nem az állam feladata az értékek meghatározása. Az csakis a család feladata. Sajnos, nagyon sok álhírt alkalmaznak Romániában is a tervezett a szexuális nevelés tanórával kapcsolatban. Ilyen például a tizenhatezer 18 évnél fiatalabb anya. A sokat emlegetett szám hamis. A valóságban valamivel több mint nyolcezer ilyen eset van. S mielőtt azt hinnénk, hogy egy szexuális nevelésről szóló iskolai óra megoldja ezt a helyzetet, inkább azon kellene gondolkozni, mihez kezdünk egy bizonyos etnikum gyerekházasságaival.

Amúgy szükség van olyan tanórára, amely tájékoztatást ad a szexuális nevelést érintő kérdésekről, ahogyan a válsághelyzetek kezeléséről vagy a pénzügyi ismeretekről is fontos oktatni. De ez a nevelésről és a tájékoztatásról szóljon, ne ideológiák előtérbe helyezéséről. Egy ilyen órán természetes, ha a gyerekeket tájékoztatják arról, hogy léteznek más szexuális orientációjú emberek, férfiak, akik más férfiakat szeretnek, nők, akik nőkkel élnek, s hogy őket így kell elfogadnunk, és hasonló jogaik vannak. A gond ott kezdődik, amikor tájékoztatás helyett megjelenik az ideológiai kampány, egy új normalitás előtérbe helyezése. Ahelyett, hogy az ilyen emberek létezéséről és elfogadásáról beszéljenek a gyerekeknek, azt mondják nekik: normális az ilyen emberek léte. A normalitás meghatározása véleményem szerint szigorúan a család döntéskörébe tartozik.”

Nyitókép: YouTube