A pandémia – amely ősszel gyaníthatóan megint visszatér – lenullázta a migrációs témát. A permanens szabadságharchoz azonban, amely Orbán politikai stratégiájának origója (hmm), ellenségképre van szükség. Annak demonstrálására, hogy Brüsszel és Soros vezérletével, ellenzéki támogatással Magyarország térdre kényszerítése zajlik. (A holland miniszterelnök nagy szívességet tett a Fidesznek…) És ettől a végzetes fenyegetéstől szerintük csak és kizárólag egy ember képes megvédeni hazánkat: a jelenlegi kormányfő. Van viszont egy probléma: nincs migráns, ezért új ellenségkép kell. Ez lett most az LMBTQ világ. Ráadásul a kormányzati kommunikáció szerint itt már nem csupán a gyermekek örökbefogadásának rég megszokott kérdése a tét, hanem a gyermekeink szexuális átnevelése, a háttérben pedig már ott matatnak a világ pedofiljai is.
2. Külső fenyegetés idején félretesszük a belső ellentéteket
Régi megfigyelés, hogy ha valami katasztrófa (földrengés, árvíz stb.) vagy külső támadás ér egy közösséget, akkor a belső konfliktusok elhalkulnak és az aktuális vezetés – amennyiben felelősen és bátran reagál – megerősítheti a pozícióit. Ezért szereti az Orbán-kormány folyamatosan ostromlott erődként bemutatni az ország helyzetét. Ha Magyarországot külső veszély fenyegeti, az emberek kevésbé akarnak majd változást.