A polgárok ugyanis baromi sokfélék. Van, amelyik érettségi után is hord nyakkendőt és csak a Mezzo tévé megy a készülékén, de minden konszolidált kopasz citerásra jut egy zöld hajú tetovált biciklista.
Azzal viszont már sokkal többre megyünk, hogy ha polgárgyanús egyént látunk, arra figyelünk, hogy mit csinál. Ha például azt látjuk, hogy a saját pénzéből támogat neki tetsző szervezeteket, előfizet, adományoz, akkor egy PCR-teszt találati biztonságával mondhatjuk, hogy polgárral van dolgunk. És az külön jó benne, hogy közben fogalmunk sem lehet arról, hogy jobboldali, konzervatív, nacionalista, szocdem, neobalos vagy liberális polgárral van-e a dolgunk. Az ugyanis ennek a híres társadalmi rétegnek politikai állástól – vagy annak hiányától – független alapjellemzője, hogy akar és tud is tenni azért, hogy jobb helyen éljen és erre hajlandó áldozni is. Ha olyan a helyzet, nem vár az államra, hanem adózott jövedelmének egy részét közcélra fordítva azt teszi, amit helyesnek lát.
Az ilyen ember azonban nem kompatibilis Orbán Viktor rendszerével, akkor sem, ha konkrét politikai kérdésekben ugyanazt gondolja, mint ő. Orbán rendszere ugyanis alattvaló típusú választókra és nem polgárokra van kitalálva.”