„Akik látták Jorginho tizenegyesét, azok egyetértenek velem abban, hogy ez a rúgás a magabiztosság, az önbizalom és az olasz futballban való hit tökéletes keveréke volt. Egyúttal az igazi olasz virtust mutató mozdulat is. Arról szólt, hogy: »Vigyázzatok! Minket nem lehet leírni!«
Mindez már üzenet volt az angol válogatott számára, amely az olaszok ellenfele lesz a vasárnapi döntőben. S ahogy ismerjük az olasz futballt és futballistákat, őket tényleg nem lehet leírni.
Az angol válogatott a római kirándulás és Ukrajna legyőzése után tért vissza Londonba a Wembley Stadionba. Nekik becsületbeli ügy volt az elődöntő és Dánia legyőzése. Egyszerűen senki sem tudta elképzelni az, hogy az angolok ne nyerjenek, és 55 év szünet után ne jussanak a döntőbe egy nagy futballtornán. Ez végül – ha nehezen is –, de bekövetkezett. Az angol csapat 1-1 után, hosszabbításban a Harry Kane által lőtt büntetőnél a kapusról kipattanó labdát a hálóba lőtte, és ezzel Anglia 2-1-re nyert Dánia ellen.
Az angolok a szokásos tempóban és játékformában kezdtek, és végig ezt is játszották, több cserével. Az óriási tét miatt a meccs színvonala nem emelkedett az egekbe, ez bizony csak átlagos színvonalú mérkőzés volt.”