Ne adjon több pénzt Brüsszel Magyarországnak!

„A holland miniszterelnök, Mark Rutte nemrég megkérdezte a magyar kormányfőt, Orbán Viktort, hogy miért van még az EU-ban. Lehet arról vitatkozni, hogy ez a támadás okos dolog volt-e, de a kérdés megkerülhetetlen. A magyar törvény, ami összemossa a homo- és transzszexualitást a gyermekek elleni erőszakkal és a pornográfiával, csak a legújabb példa arra, hogy Orbán egyre eltávolodik azoktól az elvektől, amiknek a követése elengedhetetlen az EU-tagsághoz.

Orbán azt felelte Ruttének, hogy az EU-ban nincsenek egységes értékek. Ha ezt tényleg így látja, semmi keresnivalója nincs a közösségben. Mert ez azt jelenti, hogy nem ismeri el az EU-Szerződést. Az Unió az emberi méltóságon, demokrácián, jogállamiságon és az emberi jogok – ideértve a kisebbségi jogokat is – védelmén alapszik, áll a szerződésben. Így folytatódik: »Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában«. Ha Magyarország bizonyos embereket úgy stigmatizál, hogy már azt is veszélyesnek nyilvánítja, ha terjesztik a tudást a létezésükkel kapcsolatban, akkor szembemegy ezekkel az elvekkel. Orbán állítása, hogy a felnőttek ezután is ugyanúgy élhetnek, ahogy szeretnének, hazugság. Ezzel a törvénnyel ugyanis gyűlöletet szít a szexuális kisebbségek ellen. Ugyanilyen minta szerint Orbán beszédeket tart az antiszemitizmus ellen, miközben a kormánya antiszemita felhangokkal hergel és terjeszt összeesküvés-elméleteket Soros Györggyel kapcsolatban.

Orbán sokat beszél a »keresztény értékekről«, amit elvileg a baloldaliakkal és a liberálisokkal szemben védelmez. Ehhez ifjúsága antikommunista retorikájához nyúl vissza, amit most az EU ellen irányít. Hogy ezek a szavak mennyit érnek, jól példázza Budapest hajlandósága, hogy állomáshelyet építsen a kínai kommunista diktatúra káderképzőjének. Csakhogy vannak értékek, amik miatt Orbán nem gondolkodik azon, hogy kilépjen az EU-ból: az euró-márka jelöli őket. Az EU-tagság az, ami megalapozza az uralmát. A belső piac és az EU-támogatások nélkül Magyarország gazdasága a padlón lenne. És nem utolsósorban sokan gazdagodhatnak belőlük Orbán környezetében. Nincs még egy tagállam, ahol az OLAF olyan sok visszaélést talált volna, mint Magyarországon. A nyomok Orbán családjáig vezetnek. A magyar igazságszolgáltatás mégsem jár ennek utána – ez a jogállamiság leépítésének gyümölcse.

Az EU sokáig tehetetlen volt, mert Orbán apró, önmagukban ártalmatlannak tűnő lépésekkel haladt előre, amik kevés támadási felületet adtak a Bizottságnak. Most viszont ott van a jogállamisági mechanizmus, egy olyan eszköz, amivel felfüggeszthetők a magyarországi kifizetések, ha ott nincs felettük független kontroll. Reméljük, a Bizottság legalább olyan határozattan használja majd, mint amilyennek mostanában hangzik. Ha Orbánt nem érdeklik az EU értékei, akkor ne is profitáljon belőlük.”