Megvan, kikkel játszanak a lányok a bronzéremért
Egyszer már összefutottunk az Eb-n a vasárnapi ellenféllel, és nincsenek szép emlékeink.
Az egész karrierem során én voltam, illetve vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Interjú.
„Mondhatjuk, hogy a poklot és a mennyet egyaránt megjárta az elmúlt egy évben?
Az biztos, hogy klubszinten az egyik legmegterhelőbb idény áll mögöttem – válaszolta lapunknak Szalai Ádám, a német élvonalbeli Mainz 33 éves, 74-szeres magyar válogatott támadója. – A legutóbbi évad tükrözi az egész pályafutásomat. Tavaly ősszel a Bulgária és az Izland elleni Eb-pótselejtezős győzelemnek úgy voltam részese, hogy a meccseket megelőző hetekben pályát és labdát sem láttam. Teljesen egyedül készültem, ettől függetlenül Marco Rossi bízott bennem, csapatkapitányként számított rám, a szemem előtt pedig csak az Eb-kvalifikáció lebegett. Aztán nagyot fordult a világ, mert amíg az ősszel olyan papírt tettek elém, amelynek értelmében az edzőpályát sem látogathatom, fél évvel később már a szerződéshosszabbítást szignóztuk.
Mi történt tavaly ősszel?
Nem szeretnék belemenni a részletekbe, a klub azt kommunikálta, hogy a pályán nyújtott teljesítményemmel voltak problémák, ezért nem számítottak rám. A koronavírus viszont nemcsak szakmai téren okozott gondokat, hanem más területen is. Akkor kiálltam a csapat mellett, később a társak is mellettem – ezzel kapcsolatban nem szeretnék többet mondani. Az élet bizonyította, helyesen cselekedtem, a hozzáállásom és a kitartásom pedig a megpróbáltatások közepette is erőt adott.
Miért nem mondhatta el akkor a tényeket? Miért nem beszélhetett az érzéseiről?
Mert a csapat kieső helyen állt, a társak a bennmaradásért küzdöttek. Nem akartam a gondokat azzal tetézni, hogy a sajtó a köztem és a klub közötti sárdobálástól legyen hangos.
Mi adott erőt azokban a hónapokban?
Belül éreztem, hogy nem hibáztam. Az egész karrierem során én voltam, illetve vagyok saját magam legnagyobb kritikusa, mindig beismertem a hibáimat, mert csak így tudok tükörbe nézni. Annál az esetnél viszont a csapatot és a társaimat védtem, belül tudtam, hogy igazam van. A családomra a nehéz pillanatokban is számíthattam, valamint a játékostársaim is nyilvánosan kiálltak mellettem. Ilyesmire csak egy tökös csapat képes, az is sokat számított.”