„Orbán Viktor szerdán bejelentette, hogy népszavazási kérdésekkel fordul gyermekvédelmi kérdésekben a magyarokhoz. De hogyan és miért kerül az asztalra öt olyan kérdés, amelyek közül három is a nemátalakítással foglalkozik?
A tavaly augusztusban, azaz a koronavírus-járvány első hulláma végén publikált adatok alapján a Fidesz–KDNP támogatottsága 52 százalékos volt a biztos szavazó pártválasztók körében. Ez 2020. februárjához képest ekkorra 6 százalékpontos, tehát a hibahatár körüli növekedést jelentett. Ekkor a párt támogatottságának plafonjáról beszélhettünk: szavazatszerző képessége a maximumára növekedett, ezzel párhuzamosan pedig szavazatmegtartó képessége is jelentős maradt. A trendek arra utalnak, hogy a Fidesz–KDNP már régen nem más pártoktól rabol szavazókat: aktuális támogatottsága a saját, hozzá lazán kötődő szavazók megtartásától és meggyőzésétől függ.
Korábban azt is hangsúlyoztuk, hogy a támogatottság-növekedés kevéssé a járvány- és válságkezelésnek, sokkal inkább a krízis idején cselekvőképességet mutató szereplő respektálásának szólt. Ugyanakkor e növekedés tartósságának a bizonytalanságára akkor is felhívtuk a figyelmet, és a 2021. március végi pártpreferencia-kutatás már csak 44 százalékos biztos szavazói támogatottságról számolt be. Ez a legutóbbi mérés alapján 47 százalék.
Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a jobboldali tartalomfejlesztők éveken át pörgették az identitáspolitikai témákat. Olyan ország- vagy kontinensbeli közéleti jelenségeket és ügyeket importáltak, amelyek meglehetősen téma- és problémaidegennek tűntek: semmiféle magyarországi relevanciájuk nem volt. Nem csak az olvasottsági és nézettségi adatok az erre vonatkozó visszacsatolások, hanem még a kormánypárti politikusok politikai kommunikációja is: annak ugyanis nagyon mások voltak a prioritásai. Azt csak a KESMA tartalomfejlesztői tudják, miért volt érdemes néző és olvasói visszacsatolás nélkül tengerentúli, az azóta elhalt (ha egyáltalán volt) alt-right tételeket koppintó garázsoldalak dolgairól értekezni.”