Maszkabál

„Azt gondolom, valójában fogalmunk sincs a járvány eddigi méreteiről. A kontaktkutatás még tavaly ősszel, a második hullám elején összeomlott, a harmadikban már a tesztelést is csak tessék-lássék módon végezték. Mindnyájan ismerünk olyanokat, akiket egyszerűen lerázott magáról a rendszer - ha nem érezik a szagokat, mi más bajuk lehetne, ugye. Akinek szerencséje volt, odahaza meggyógyult. Akinek nem volt, az bekerült a végletekig kizsigerelt, fekete-afrikai szinten túlterhelt kórházakba.

A kormány mindeközben egy dolgot végzett profi módon: a ködösítést. Az adatokat elhallgatta, az áldozatokat letagadta, mindent megtett, hogy az emberek hamis biztonságérzetbe ringassák magukat. Mert ha nem tudják, mi történik, akkor nem is fogják őket okolni a veszteségekért. És innen egyenes út vezetett az oltásszámok festisizáláshoz – még akkor is, ha a védettség korántsem garantált -, végül a maszk letételéhez. Ha a kedves választó nem szereti a maszkot, akkor nem is kell hordania.”