Britannia ereje a sokszínűségében rejlik. Az angol csapat ezt támasztja alá.
„De még van okunk a reményre. Britként, fekete londoniként, a Windrush-generáció és munkásosztálybeli szülők gyermekeként számomra – mint rengeteg más, különböző hátterű ember számára – még sosem volt ennyire könnyű az angol csapatnak szurkolni. Mert déli, északi, fekete, fehér, kevert, fiatal, tapasztalt, és, gondolom, vallásilag is sokszínű. Olyan játékosok játszanak benne, akik kiválóan végzik a munkájukat és egy vagyont keresnek vele, de mégis próbálnak utat találni a társadalomhoz, amitől olyan távolra kerültek. Olvassuk a bulvárlapokban, ha jó dolgokat csinálnak, és azt is, ha buta dolgokat csinálnak. Buta tetkóik vannak, páran buta frizurát viselnek. Röviden: egyből felismerhető bennük a ma fiatal Britanniája, abban az alakban, még ha nem is abban a hatalmas jólétben, ahogy nap mint nap látjuk az Egyesült Királyság bevásárlóutcáin. Néhányan már hosszú ideje azzal az erkölcsi és gyakorlati megfontolással érvelünk, hogy Britannia ereje a sokszínűségében rejlik. Az angol csapat ezt támasztja alá.
Ami Gareth Southgate-et illeti, őt jogosan és sokat ünnepelték, de az, ahogy a bulvárlapjaink istenítik őt, sokat mond arról az elkeserítő helyzetről, amiben vagyunk. Nekem ő csak annak a brit ethosznak a kiváló példája, amit úgy tiszteltünk: gondolkodó, vasakaratú, magabiztos (de nem magamutogató), koncentrált, érzelmileg intelligens és decens. Ha ez most kivételesnek tűnik, az nem miatta van, hanem azért, mert az életünket olyan figurák irányítják, akik csak imitálják a tisztességet, komolyságot, vagy akár az intelligenciát azért, hogy sikeresek lehessenek a politikai életnek nevezett színházban.
Azért érdemes megjegyezni – huhogás ide vagy oda –, hogy vannak olyanok, mint Southgate például a világverő kreatív művészi szféránkban, közigazgatásunkban, kis és nagy vállalkozásainkban is, és ők mind egy valamit támasztanak alá: hogy nincs szükségünk éretlenségre és magamutogatásra a közéletünkben.
Szóval kikaptunk vasárnap, és ez baj. Dicsőség és kupa helyett balsiker és még egy kis frusztráció. De senki se hibáztassa a játékosokat. Megtették a magukét, és megteszik majd később is. Talán úgy köszönhetnénk meg a legjobban, ha igazságossá, progresszívvé és magabiztossá tennénk az országot – olyanná, mint a csapat.”
A Spezia magyar válogatott labdarúgója újra játékba lendült, s lapunkkal tudatta: a németországi Európa-bajnokság után is Olaszországban szeretne maradni. Elárulta, mi motiválja a rekorddöntés mellett, s hogy látja a szerepét Marco Rossi csapatában.
Nem volt szép az elválás, de nem bánja a történteket a szintén olasz Giovanni Costantino. A mostani magyar válogatottról azért elmondta a véleményét.
Borbás Gáspár szerezte a Fradi és a magyar-válogatott első gólját, és ő volt hazánkban az első doktor labdarúgó. Dédunokája, Borbás Barna írt róla könyvet, s most mesélt lapunknak.
Nem csupán az eredményességben lép folyamatosan előre, személyisége is sokat fejlődött, immár nagykövet is a mosolygós sportember. Rasovszky Kristóffal az országos bajnokság eredményéről és az olimpiai felkészülésről beszélgettünk.
A kormányzó Skót Nemzeti Párt válságba került, a mélypont pedig azt is jelenti, hogy maga a nagy politikai cél, a nemzeti függetlenedés is távolra kerülhet.
2024-ben eddig közel 7000 illegális bevándorlót fogtak el a francia tengerpartokon.
Nem az öngyilkosságot színlelő Magyar Péternek kell távoznia, hanem a mentőszolgálat vezetőinek. Bravó!
„Szigorú ellenőrzésekkel korlátozzuk a családegyesítést” – jelentette ki Nehammer.
