Kiskáté a válogatott baloldali szurkolóinak

„Mivel a nem várt sikerek hatására sok baloldali honfitársunk is valahogy mögénk került ezekben a hetekben, joggal érezhetik furcsán magukat, és merülhetnek fel bennük jogos kérdések. Ezekre szeretnénk nekik segítő szándékkal és szívből jövő jósággal válaszolni.

Hogy kéne magam éreznem, ha baloldaliként most tényleg szívből drukkoltam a magyar válogatott sikeréért?

Nagyon örülünk, ha tényleg szívből drukkoltál és örültél. Doktor Miniszterelnök Úr nemhiába tudta mindvégig, hogy a futball és különösen a sikeres futball a legeslegjobb nemzetegyesítő tényező. Rovott múltatokból adódóan azonban az lenne korrekt, ha szarul éreznéd magad. Kicsit szarul, de legalábbis furcsán.

De miért kéne rosszul éreznem magam attól, ha a magyar válogatott mérkőzésén kilátogatok egy modern stadionba, amit az én adómból is építettek?

Hadd válaszoljak erre egy plasztikus példával. Én például köpöm a művészkedést. Legszívesebben rizsföldeken látnám a sok kiállításmegnyitón pöffeszkedő köcsögöt, akik formabontó és polgárpukkasztó bátorságnak tartják, ha Alföldi újabb f*szt csempész a darabjaiba.

Pont ebből következik, hogy soha, ismétlem, soha nem fogsz engem rajtakapni azon, hogy ott ülök köztük a nézőtéren. Nincs az a nő, aki erre engem rá tudna venni, és ha mégis rajtakapnál, bizonyára te is feltennél néhány kérdést azzal kapcsolatban, hogy vagyok akkora álszent geci, hogy a közéletben fikázom a színházat, és rizsföldekre zavarnám a díszletmunkásokkal együtt, péntek este viszont stikában visszaváltozom belpesti éttermiségivé, és ott röhörészek valamelyik zsöllyében.”