Nagy kő esett le a szívemről. Osvárt Andrea végre hazaérkezett.
Pedig már 2014-ben visszaköltözött, de hogyha azt hisszük, hogy eddig a reptéren kóválygott, mint Tom Hanks a Terminálban, akkor tévedünk. A színésznő a szellemi hajléktalanságából kecmergett ki és talált menedéket Karácsony Gergely szárnyai alatt. „Nyugodt szívvel” állt a 99 Mozgalom mellé, interjút is adott a döntéséről, melyben a következő is elhangzott: »Karácsony Gergely kultúrember, és a kultúra hiányzik a magyar politikából«.
Mármost amikor meghallom azt a szót, hogy »kultúra« és »Karácsony Gergely« ugyanabban a mondatban, akkor kibiztosítom a Browningomat.
Karácsony Gergelyről sok mindent lehet mondani, például azt, hogy remek kerékpármodell, vagy a fővárosi méhlegelők bukolikus juhásza, olykor dr. Genya magyar képmásaként tetszeleg – amikor éppen nyilvánosan macskát simogat az ölében –, de kultúrembernek nevezni morbid humorra vall.
Karácsony Gergely kultúrembersége egy oximoron.
Amióta ő vezeti a fővárost, számtalanszor bebizonyította, hogy a kultúrát teljesen alárendeli a politikának, sőt kicsinyes politikai okokból Budapest hírnevét, hitelét is rontja, hogyha éppen a múzeumellenesség hoz többet a politikai konyhájára. Sebtében összegyűjtöttem Karácsony Gergely kultúrübermenschségének cáfolhatatlan bizonyítékait, íme hát, egy XXI. századi kozmopolita, világnemzeti politikus vázlatos portréja.