„Hadd tudja a világ, él még a büszke bunyevác”

„Az Országgyűlés 2011 elején tárgyalta a »Magyarországon honos népcsoportok felsorolásának a bunyevác kisebbségi népcsoporttal történő kiegészítéséről« szóló népi kezdeményezést. Későbbi frakciótársam, Ikotity István biztatására beleálltam a vitába, s a bunyevác kisebbség elismerése mellett érveltem. Azzal indítottam, hogy a királyi Magyarország területén élő bunyevácok harcoltak a magyar szabadság mellett, a Habsburg-elnyomás ellen: azok, akik bunyevácnak vallották magukat, beálltak Kossuth mögé. Felidéztem, hogy az 1860-as évektől Petőfi János vitézét bunyevác nyelvre is lefordították, bunyevác nyelven is kiadták, majd a kiegyezés évében bunyevác kalendáriumot adtak ki, aztán 1870-ben egy bunyevác újság jelent meg Magyarországon, és 1878-ban jött el a pillanat, amikor a bunyevác kaszinót és szabadkai népkört megalakították.

A horvát érzékenységgel operáló képviselőtársaimnak azzal feleltem: 1945 után a titói Jugoszláviában nagy nyomás helyeződött a bunyevácokra amiatt, hogy olvadjanak be a horvát népbe, tilos volt például a bunyevác bálok, az úgynevezett prélók megtartása, egyáltalán, a bunyevác hagyományok ápolása. Tehát amikor valaki azt hangsúlyozza, hogy a korábbi Jugoszlávia területén élő bunyevácok sok tekintetben a horvátokkal váltak egylényegűvé, nem vonatkoztathat el attól: ez egy diktatúra nyomása alatt történt így, ez a diktatúra megszabta, ki számíthat önálló nemzetnek, és ki nem, és egész egyszerűen nem vett tudomást a bunyevácok önálló hagyományvilágáról.

Végül azzal zártam érvelésemet, hogy a régi Magyarországon a bunyevácokat bizony ismerték, a leírások, a népszámlálások külön számba vették, s a különféle nyelvi, kulturális és történeti tényeket azért sorakoztattam fel, hogy igazoljam, a bunyevácoknak pontosan annyira van saját nyelvük és kultúrájuk, amennyire a többi délszláv népnek is, továbbá a bunyevác összetartozás-tudatra vall, hogy rögtön a rendszerváltás után létrejött például az önálló bunyevác olvasókör Baján. A Ház végül elvetette a népi kezdeményezést, majd pár hónappal később a NER a közvetlen demokráciának ezt a válfaját egyszerűen meg is szüntette.”