Ha elköltöznék, ez itt attól még ugyanúgy elrohadna

„Nemrég jelent meg egy másik rendhagyó műve is, a Péterfy-Novák Évával közösen írt Damaszt és paprikás csirke, amely egy életrajzi történetekkel összekötött különleges szakácskönyv. Mennyire meghatározó az ön életében az evés, tekintve, hogy ennyi élményt tud receptekhez kötni?

Nagyon szeretek enni, és imádok főzni. A karácsonyi időszak a kedvencem, nálam már november végén áll a karácsonyfa, fel van díszítve a lakás, és körülbelül 7-8 karácsonyi vacsorát tartok. Szeretünk étterembe járni. Az anyám elvesztése és a koronavírus miatti ízlelési gyengeség miatt persze megváltozott az evéshez való viszonyom egy ideig. Elég sok kiló lement rólam ebben a stresszben és betegeskedésben. Most újra szeretek enni, de egy kicsit mellékessé vált. Nálunk az összejövetelek mind a kaja körül forognak. Gyerekkoromban a vasárnap elképzelhetetlen volt anélkül, hogy átmentünk a nagymamáékhoz, és együtt főztünk. A nagymama meghatározó recepteket és ízeket adott át. A gyerekkorom ebben a tekintetben egy csillámporos mesevilág volt. Aztán később rengeteg vendéglátós barátom lett. Szeretem a jó koktélokat, imádom a jó borokat. Nekem ezek mindig fontosak voltak, mindig nagy gasztrorajongó voltam, ráadásul az étkezések szociális vonatkozása is nagyon fontos. Elég sok ételhez van sztorim.

Rendszeresen szólal meg nyilvánosan társadalmi kérdésekben, például Schobert Norbi kijelentéseire reagál, illetve legutóbb az Instagramon posztolt az új pedofíliaellenes törvénycsomagról. Mi hajtja ilyenkor?

Néhány évvel ezelőtt minden nap felbosszantottam magam valamin, ez manapság is előfordul. Az én környezetem liberális és elfogadó. Rengeteg barátomat érinti a pedofiltörvény. Van olyan barátom, aki elköltözött Magyarországról az itthoni politikai helyzet miatt. Régebben fontosnak éreztem a kiállást közügyekben. Mostanra inkább úgy érzem, hogy semmi értelme nincs hangosan elmondani, kapni nagyon sok lájkot meg rengeteg hozzászólást, aztán semmi nem változik. Azoknak az embereknek, akiknek mondom, talán nem is kell beszélni ezekről az ügyekről. Kicsit kiábrándultam ebből az egészből. Nem is tudom eldönteni, hogy kire szavazzak a következő választáson. Nem látok alternatívákat, inkább csak széthúzást. Persze mindig fel fogok szólalni, de inkább szemfényvesztésnek érzem ezt is. Hiába kapok rá több ezer lájkot, másnap úgyis aláírják vagy megszavazzák az új törvényt. A Kossuth téren most például rengetegen vettek részt a tüntetésen, és mi történik? Semmi. 

El tudja képzelni, hogy emiatt elhagyja az országot?

Nem. Emiatt biztosan nem fogok elköltözni. Magyarok a szavaim, nem tudom őket elvinni máshova, még akkor sem, ha tudnék külföldről írni. Nem tudom, mi változna akkor ha elköltöznék. Máshol élnék. És? Ez itt attól még ugyanúgy elrohadna. Ezt a csomagot sehol nem lehet letenni.”