Egy politikai polihisztor

„Ülök a dugóban a körúton, és azon morfondírozok, vajon mit gondol ebben a helyzetben egy Karácsony-szavazó. Kedves, jópofa gyereknek tartja-e még mindig minden idők legszerencsétlenebb főpolgármesterét, vagy bánja már a pillanatot, amikor bizalmat szavazott ennek a semmirekellőnek.

Aztán, mint támadó darázsrajt a méhlegelőn, úgy hessegetem el magamtól ezeket a mérgező gondolatokat. Hogyan is gondolhatom szerencsétlennek, semmirekellőnek ezt a zavart mosolyú embert, amikor polihisztor ő, de legalábbis méterekkel fölénk, egyszerű polgárok fölé magasodó hérosz, aki még nagy elődjét, a négyes metró tiszteletbeli fúrópajzsát, Demszky Gábort is lepipálja pozícióhalmozásban? Főpolgármester, pártelnök, miniszterelnök-jelölt-jelölt. Micsoda széles, tonnás terheket bíró váll, micsoda elszánt akarat a világ jobbá tételére! Szerintem civilben már szervezi a nemzetközi autósellenes ligát is, titkos éji órán pedig kerékpársávot fest a Tejútra.

Na jó, igaza van annak, aki önmérsékletre int ebben a melegben. Hiszen főpolgármesterként nem csinál semmit hősünk, rossz nyelvek szerint szerencsére. Gyurcsány emberei – Draskovics Tibor, Gál J. Zoltán, Gy. Németh Erzsébet – elvégzik helyette a piszkos munkát, és sameszeik segítségével a pártkasszák átláthatatlan sötét bugyraiba csatornázzák a hídfelújításra, járműbeszerzésre, gazkaszálásra szánt pénzeket. Pártelnökként sem túl megterhelő a létszámellenőrzés az egyszázalékos támogatás mellett, akár mindennap megszámolhatják magukat Szabó Tímea társelnökkel, aki a hírszerzésben is segíti ezermesterünket. Szóval a Gyurcsány-show epizodistájának elég jelenleg az Orbán-fóbia elmélyítésére koncentrálnia. Csak az a fránya doktori disszertáció lenne meg, talán abba gyűrődött a nyelvvizsgapapír is, mert így túl nagy a kontraszt kihívó jelölt és regnáló miniszterelnök között.”

Nyitókép: Földházi Árpád