Az igazi büszkeség

„Mintha valamit ünnepeltek volna a hét végén, de rajtuk kívül senki nem értette, mit. Aztán végül kiderült, hogy szimpla kormányellenes tüntetés volt, amire a vártnál többen gyűltek össze. De nagyot tévednek az ellenzéki politikusok, akik most a homoszexuális-felvonulást használták fel alantas politikai céljaikra, ha azt hiszik, csupán az ellentüntetők állnak szemben velük.

A büszkeség menete. Így hívják. Amit kerek szemekkel bámul a józan többség a híradókból, és keresi, vajon mire oly büszkék ezek a csiricsáré külsejű emberek. Hol az a teljesítmény, az a nagyszerű tett, kiváló gondolat, ami indokolná ezt a gőgöt? De csak Fidesz-ellenesség, Orbán-fóbia köszön vissza a transzparensekről és a szónokok beszédeiből is. Nem dobja föl a show-t az sem, ha transzvesztiták adják elő.

Mély szomorúság, csontig ható bánat lesz úrrá a normális emberen, amikor azt kell átélnie, hogy tobzódik a minden értéket felrúgó eszementség. Kiforgatják legszentebb fogalmainkat és ellenünk fordítják hitünk minden lényeges elemét. Úgy próbálják beállítani ragaszkodásunkat a hagyományos élet rendje mellett, mintha azzal megtagadnánk a szeretetet mindazoktól, akik másnak gondolják magukat. Gyűlöletkeltéssel vádolnak bennünket pusztán azért, mert felháborodunk az összehangolt támadássorozat láttán, és próbálunk védekezni. De ezt is úgy állítják be, mintha mi üldöznénk őket, és még azért is kigúnyolnak, hogy mi érezzük magunkat kisebbségben, holott sokkal többen vagyunk, csak kevesebbet hőbörgünk az utcán.”